Vagy három hete, hogy a svájci választópolgárok elfogadták azt a népi kezdeményezést, amely megtiltja a minaretek építését. Azóta is erről beszél a világ, főleg az a része, ahol muszlimok (is) élnek. Két jogászprofesszor olyan új javaslatot dolgozott ki a felvetett problémák megoldására és részletesen szabályozná a vallások és a társadalom viszonyát. 
A kérdéssel az Al-Dzsazíra arab műholdas hírcsatorna is foglalkozott - meghívták a népszavazást kezdeményező párt képviselőjét, Oskar Freysingert, aki - miután lenácizták - nyugodtan kifejtette, mit tilt a kezdeményezés (a minaretépítést) és mit nem (a vallásgyakorlást), és interjút készítettek a külügyminiszterrel, Micheline Calmy-Rey-jel, aki a népszavazás apropóján részletesen ismertethette a demokrácia svájci válfajának működését olyan államok lakóinak, akik a mindennapi életben finoman fogalmazva is csak megkötésekkel találkoznak ilyesmikkel.
Felvetődött persze, hogy csak a populista propaganda motiválta a szavazókat, akik 57%-a szavazott igennel, 53%-os részvétel mellett (ami svájci viszonylatban viszonylag alacsony!). Való igaz, hogy a kezdeményező párt, a svájci néppárttól (Schweizerische Volkspartei) nem áll távol a populizmus (és nyilván a lakosság egy részétől sem), és a szavazásra buzdító plakát is a félelemre játszott: rakétára emlékeztető minaretek előtt egy fekete csadoros nő állt (volt olyan város, ahol felvetődött, a plakát nem meríti-e ki az uszítást). Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy Svájcban a nép nem annyira választott képviselői útján, mint inkább közvetlenül gyakorolja hatalmát - évente úgy 3-4 alkalommal járulnak az urnákhoz, és ritkán csak egyetlen kérdés ügyében. Minden egy picit is nagyobb horderejű ügyben szavazást kell kiírni, akár önkormányzati, akár kantonális, akár szövetségi szintű döntésről van szó. A svájciak így alapjában véve azért megszokták, hogy felelős döntést hozzanak a bicikliút megépítésétől és a temetőbővítéstől a milliárdos nagyságrendű beruházásig és az EU-val (és így velünk, magyar állampolgárokkal) való együttműködést szabályozó meglehetősen összetett szerződésekig. Népszavazáson terjesztették ki a személyek szabad áramlásának ránk és a többi velünk csatlakozott 9 új tagállamra, és a nép szavazott meg nekünk és a velünk csatlakozóknak 800 millió svájci frank fejlesztési támogatást - pedig a választópolgárok tudják, hogy ezt nekik mint adófizetőknek kell előteremteniük. 
Nem mutatható ki összefüggés a szavazás eredménye között és aközött, melyik községben mekkora a muszlimok aránya. Svájcban úgy három-négyszázezer muszlim él, akik úgy nagyjából hasonlóan ritkán járnak imaházba, mint ahogyan a keresztények templomba. Viszonylag jól integrálódtak, bár időnként azért megesik, hogy valaki hitére hivatkozva kivételes elbánásra tart igényt (egy muszlim apa például valláserkölcsi okokból az úszásoktatás alól szerette volna felmentetni két alsó tagozatos fiát, de a szövetségi bíróság végül elutasította kérését). 
Éppen ezért általános értetlenséget váltott ki az eredmény, amely úgy jött létre, hogy sok "balos" és a néppártot amúgy mélyen elutasító nő is a kezdeményezés mellett szavazott (talán épp ez is mutatja, hogy a referendum az adott ügyről szólt és nem pártszimpátiákról). A politikusok és a diplomaták nagyüzemben magyarázták az ügyet, nem csak az al-Dzsazírában, hanem mindenütt, ahol épp megfordultak - kezdve a demokrácia svájci verziójának már vázolt, a másutt megszokottól eltérő alapjainál, amely nem teszi lehetővé, hogy bárki is felülbírálja a döntést. Svájcban is szerveztek tiltakozó akciókat a tiltás ellenzői, és egyes muszlim csoportok állítólag már az Európa Tanács strasbourgi bíróságához fordultak - igaz, aligha járnak sikerrel, hiszen előtte végig kellene járniuk az összes svájci instanciát, nem beszélve arról, hogy a tiltás - bár kétségtelenül barátságtalan - csak építésügyi kérdésekre vonatkozik és nem érinti a szabad vallásgyakorlást, így nem sérti az emberi jogokat. - Persze kissé hiteltelen, amikor olyan államok tiltakoztak az emberi jogokra hivatkozva a döntés ellen, akik magukra nézve ugyanezeket nem fogadják el jogalapnak, még akkor is, ha persze a muszlimok lakta országokban élő keresztények és egyéb nem-, sőt ex-muszlimok sérelmei nem jogosítanak fel a szekuláris országokban élő muszlimok jogainak megnyirbálására. 

Persze mind az a tény, hogy a svájciak a problémamentes együttélés ellenére így szavaztak, mind az, amilyen heves érdeklődéssel fogadták a szavazás kimenetelét, azt mutatja, azért mégis van mit rendezni. Két elismert svájci jogászprofesszor, Jörg Paul Müller és Daniel Thürer ezért új népszavazási kezdeményezést dolgozott ki, amely egyrészt felülírná a most megszavazott tiltást, de egyben részletesen és felekezet-semlegesen szabályozná az együttélés alapjait - a Svájcban nem kis küzdelmek árán megszerzett vallási béke megőrzése érdekében. Az alkotmánynak a vallási és világnézeti szabadságról szóló cikkelyét egészítenék ki egy új bekezdéssel, amely a vallási felekezeteket a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartására kötelezi. A vallási csoportoknak a közösségi térben való megjelenésüknél, például épületeik, felhívásaik, ruházati előírásaik és jelképeik tekintetében ügyelniük kell a lakosság többi tagjára és azok jólétére. A tervezet továbbá kötelezi őket a tolakodó fellépés mellőzésére és a tolerancia-elvű együttélésre. Ez alatt a két professzor például a tolakodó térítést, a hivalkodó épületeket és a félelmet keltő öltözékeket, így például a nők szélsőséges beburkolását is érti. Kommentárjukban a két professzor kiemelte, hogy a minaret-kezdeményezőét támogatók jogos félelmeire egy olyan választ találjanak, amely általánosan érvényes és a vallásokat nem diszkrimináló szabályokkal biztosítja a békés együttélést. Javaslatuk azt a gondolatot fejezi ki, hogy a vallásszabadság és a köznyugalom összefügg. Lehetővé teszi a különböző világnézetek és vallások együttélését. Újabb vallásháborúkat ugyanis az emberiség már nem vállalhat.  

http://www.tagesanzeiger.ch/schweiz/standard/Jetzt-kommt-die-ToleranzInitiative/story/22020328