Eretnek írások. Olvasás csak saját felelősségre! --- Legújabb bejegyzések az új helyen: www.szekularisfigyelo.wordpress.com! ---

Szekuláris Figyelő

Szekuláris Figyelő

Etika a hittanos gyerekeknek is járna!

2011. március 01. - szekularisfigyelo

Svájcban és Ausztriában több iskolában is kísérleti jelleggel etikaoktatást biztosítanak.
Az alapelgondolás nagyon jó és mindenképpen támogatandó, hiszen az etikaoktatás csodálatos lehetőséget adhat nem egyszerűen csak az értékeinkről való párbeszédre, annak átgondolására, mi miért fontos nekünk, hanem arra is, hogy a tanulók a többiekkel szembeni viselkedésükre reflektáljanak. És ez persze kiváló alkalmat biztosítana az iskolán belüli konfliktus kezelésére. Arról, mit „szabad” és mit miért nem, hogyan bánjunk a másikkal, nem lehet elég korán elkezdeni beszélgetni – az empátia készségét olyan óvodás korban fejlesztik ki a gyerekek (bár úgy tűnik nekem, van, akinél ez kimarad). Berlinben működik is a különböző felekezetű családból származó gyerekek közös etikaoktatása, amelyet egyébként egy valláserkölcsi okokból történt gyilkosság nyomán vezettek be.
Persze ennek a pudingnak is az evés a próbája, és ez a próba azt mutatja, hogy Svájcban és Ausztriában minden szép szó ellenére az etikaoktatás a gyakorlatban eddig csak ürügy arra, hogy 1. a nem vallásos szülők gyerekeinek nehogy már több szabadidejük legyen, és hogy 2. őket is utolérje a hittanos néni. A svájci és az osztrák gyakorlatban ugyanis az történt, hogy az etikát a hitoktató tartotta, kb. ugyanazokból a tananyagokból, amelyeket a hittanos gyerekeknek is tanították – a hittant. A presszió további formája persze az, hogy a hittan beépül az órarendbe, míg az etika a nulladik vagy az utolsó órát kapja, így a diákoknak egy rosszul hasznosítható lyukas órájuk van, amiért cserébe korábban kell jönniük, vagy tovább maradniuk. Vannak aztán olyan már-már mellékes problémák, hogy a hittannal kiváltható etikaoktatás azt feltételezi, hogy a hitoktatás felér az etika tanításával, holott a hitoktatásnak épp az adja a korlátait, hogy nem etikát, hanem az egy adott hitrendszeren belül érvényes cselekvésmintákat közvetíti csak, ráadásul ugyebár megkérdőjelezhetetlenül, azaz reflektálatlanul. Aztán problémás az iskolába integrált hitoktatás abból a szempontból is, hogy a vallásszabadság egyik alapja az a jog hogy az embernek ne kelljen nyilvánosságra hoznia vallási meggyőződését, ebben a rendszerben viszont nyilatkozni kell, legalábbis az iskola keretein belül kínált felekezeti oktatás tekintetében.

De a legfőbb probléma persze az, hogy a felekezetileg szegregált oktatás ellehetetleníti éppen azt, amire a legnagyobb szükség lenne: hogy a gyerekek megtanuljanak reflektálni a gondolkodásukra, viselkedésükre, és hogy megtanuljanak különböző értékekről párbeszédet folytatni. Ahogyan azt egy demokráciában tenni szokás.

Sejthető, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár elképzelései sem jó irányba mutatnak. A hitoktatásnak nemcsak, hogy az iskolában, hanem annak "főműsoridejében" akar helyet biztosítani. Képzett etikatanárok nálunk sincsenek elég nagy számban (filozófia szakosok még csak-csak akadnak a tantestületekben, de olyan oktatásmódszertanilag felkészült tanárok és tanítók, akik valóban érdemben tudnának etikát tanítani, nincsenek), tehát sejthető, hogy itthon is a hitoktatóknak jut plusz óra (és plusz fizetés). Persze már az „erkölcstan” megnevezés is bizonyítja a kezdeményezők tudományos elmaradottságát és hozzáállásukat: előre meghatározott értékrendet (persze az övékét) akarják a tanulók fejébe verni, aminek viszont kevés köze van az etikához. Szóval borítékolható, hogy még úgyabbul lesz, mint Svájcban és Ausztriában: a tanulók vallásszabadságát általában is és a hittanos felekezetekhez nem tartozó gyerekekét különösen is sértő, az értékekre reflektálni nem tanító, a gyerekeket felekezeti szempontok alapján elkülönítő, a gyakorlatban csak a valláserkölcsöket nyomató kényszer. Vallásos ettől aligha lesz valaki, jobb ember meg pláne nem. – Elszalasztott lehetőség és kidobott pénz ez ebben a formában.
Meg tudom érteni, hogy Hoffmann Rózsa, XVI. Benedek pápa és mások be vannak szarva a 21. századi posztmodern relativizmustól – a bizonytalanságot elviselni nem olyan könnyű, és sokkal megnyugtatóbb bevált utakhoz ragaszkodni. De az értékek viszonylagossága adott, és nem oldható meg azzal, hogy valaki megmondja a tutit, mindenki más meg aszerint él. És ez a relativizmus egyáltalán nem új keletű: a valdensek, katárok, husziták, Giordano Bruno és Olympe de Gouges meghaltak azért, mert nem fogadták el tuti igaznak azt, amit mások mondtak (most egyszer eltekintve attól, hogy pl. a katolikus egyház tanításaiban is változás tapasztalható, magyarán az ő erkölcseik sem olyan relativitásmentesek, mint állítani szeretik). A mai világ nem erkölcsrelativistább, mint bármely korábbi. Hanem abban különbözik tőle, hogy nem tűzzel-vassal és kisgyerekek agymosásával (amivel amúgyis csak részsikereket lehet elérni, ellenben alaposan le lehet rontani az ország mentálhigiénés állapotát) akarjuk az egyedül üdvözítő értékrendet kizárólagossá tenni, hanem ehelyett megtanultunk élni azzal, hogy nem mindenki egyformán gondolkozik arról, mi a helyes és mi nem.
Ideje lenne, hogy erről beszélni is megtanuljunk.
 
A szekuláris etikához egy kis Dawkins-videó, persze angolul:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularisfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr892695549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása