Christian Wulff személyében a németek parlamentjüktől egy közismerten vallásos szövetségi elnököt kaptak, akiről még azt is állították, hogy némi kötődései vannak fundamentalista keresztény csoportokhoz. Az egyesülésnapi beszédében (a két Németország egyesülését mellesleg nem a berlini fal ledöntésének napján, november 9-én ünneplik, hanem az NDK-nak az NSZK-hoz való 11 hónappal későbbi csatlakozás napján, október 3-án) a szövetségi elnök úgymond befogadó akart lenni és szépen felsorolta, hogy "a kereszténység kétségtelenül Németország része. A zsidóság kétségtelenül Németország része. De időközben az Iszlám is Németország részévé vált."
Kapott is az elnök úr egy szép nyílt levelet, amelyben közölték vele, igencsak érdekesnek tartják, hogy a beszédből az értékek felsorolásából teljes egészében kimaradt mind a felvilágosodás, mind az ókori kultúra. A felsorolással az elnök azt a benyomást kelti, mintha a német állam nem szabad polgárok civil közössége, hanem vallási csoportosulásainak egymásmellettje, vallási vezetők irányítása alatt. De még így is hiányos a felsorolás, hol vannak a bahai, a buddhisták, a hinduk, a kötetlenül lebegő ezoterikusokkal, na meg persze mi van az ateistákkal, az agnosztikusokkal, az örök kételkedőkkel? 
Persze helyes az egyesítés ünnepén a muszlimokat is üdvözölni - azért, mert ugyanazt tették, mint a fal ledöntésekor a keletnémetek: lábukkal szavaztak a személyes szabadságukat korlátozó diktatúra ellen.  

www.tagesspiegel.de/meinung/andere-meinung/gehoeren-wir-unglaeubigen-auch-dazu/1950404.html