A brit alsóház május elején 378 szavazattal 57 ellenében eltörölte az istenkáromlást büntető törvényt. A konzervatívok azzal érveltek az indítvány ellen, hogy jelentős lépés lenne a szekularizmus és végső soron az államegyház státuszának eltörlése felé. Az indítványozó, Maria Eagle tagadta, hogy ilyen megfontolások húzódnának a háttérben. Mások azonban teljes nyíltsággal vállalták azt a reményüket, hogy állam és egyház egyszer majd szétválik. Így David Howarth liberális demokrata képviselő is, aki kifejtette, az állam és az egyház szétválasztásának elve nem jelenti azt, hogy az államnak vallási kérdésekben semlegesnek kell maradnia. Egy másik parlamenti képviselő arra mutatott rá, hogy a gyűlöletre uszításról szóló törvény közelmúltban elfolytatott vitája és a blaszfémia-törvény vitájában elhangzott évek azzal a tanulsággal szolgálnak, hogy a blaszfémia-törvény védelmezői két mércével mérik a szólásszabadságot: aki vallására hivatkozva egyének vagy csoportok ellen uszít, azt a szólásszabadság nevében védik, miközben ugyanezek a képviselők, amikor a vallásról van szó, még a kritikát is megtiltanák. Korábban egyesekben felmerült annak gondolata is, hogy a blaszfémia-törvényt kiterjesszék a nem-keresztény felekezetekre is, így előállhatott volna az az igen sajátságos helyzet, hogy miközben a bármilyen vallású hívők érzékenységének nem tetsző kritika ellehetetlenül, vallásszabadságra hivatkozva bármilyen ember érzékenységét sérteni (sőt, elpusztítására felszólítani) lehetett volna.

http://www.secularism.org.uk/finallytheblasphemylawisdeadandb.html