Ma adtak hírt a lapok az „igazi” Schmitt Pál-féle javaslatokról is, és a KDNP azon régi törekvéséről is, hogy a magzat alkotmányos védelmével teljesen megtiltsa az abortuszt. Mind Schmitt, mind a KDNP javaslataival ugyanaz az alapvető probléma: a nekik tetsző alkotmány nem az emberért van, hanem eszközzé alacsonyítja az embert.

Alkotmányozni azért gyűlünk össze, hogy megállapodjunk abban a mindenki számára közös minimumban, amire magunknak építjük államunkat (erről szól a demokrácia). Innentől kezdve az Istenre való hivatkozás irreleváns és – épphogy mivel egyaránt vannak a Schmitt-féle Istenben hívők és abban nem hívők (más istenben hívők, valamiféle felsőbb erőben hívők, „valami biztos van”-hívők, nem hívők, ateisták, „ki a f-t érdekel, hogy van-e Isten”-állásponton lévők, valamint olyanok, akik mély hitük profanizálásaként és a tízparancsolat megsértéseként élik meg Istennek a mindenféle világi dolgokba cibálását, stb.) – azzal, hogy nem a közös értékekre mutat rá, hanem egy megosztó szempontot tesz az alkotmány központi elemévé, semmivel nem helyénvalóbb és relevánsabb, mintha azt a passzust akarná beemelni, hogy „mi magyarok, párbajtőrvívók és testi állóképességünket más módon fenntartók...”.
Ugyanez érvényes a „Szent Korona” emlegetésére is: a „szent”-nek minősítés számos hívő, köztük a más felekezetű keresztények vallását sérti (így az evangélikusokét, reformátusokét –a reformáció többek közt a szentkultuszok ellen is harcolt!), míg a vallástalanok a számukra üres „szent” szó hallatán legfeljebb a vállukat vonogatják. Az pedig nemes egyszerűséggel abszurd, hogy egy minden felekezet előtt egyaránt nyitott álló köztársaság (tessék külön-külön megízlelni minden szótagot) koronákat emlegessen (ha már emlegetéskényszerünk van, akkor tessék múltunkat úgy általában és az "ezeréves államiságunk" korábbi szakaszaiban is meglévő demokrácia-csírákat említeni). Mind a két javaslat figyelmen kívül az alkotmány legfontosabb funkcióját: az államnak (amelyet az alkotmány hoz létre) az a célja, hogy a benne élőket szolgálja, és nem arra való, hogy jelképek uralma alá igázza a népet. Ha Schmitt és a KDNP tagjai magánemberként úgy gondolják, őket Istenük irányítja, felőlem tegyék – vallásszabadságuk egészen odáig terjed, amíg nem próbálják megtenni az állampolgárokat magánmeggyőződésük rabszolgáivá.

A nyelv védelmével ugyanaz a baj, mint a házasság és a család védelmével: már megint a farok csóválja a kutyát. Sem a nyelv, sem a házasság, sem a család nem érdemel önmagában védelmet. Alkotmányos védelemre egyetlen valami tarthat igényt: az EMBER. A nyelvtől a családig és a házasságig azért védünk intézményeket alkotmányilag, hogy a bennük élő embereket védjük – ha Schmitt Pál, a KDNP vagy más úgy gondolja, a házasság olyan szentség, amelyet a benne élők kárára is védeni kell, akkor azt saját házasságuk tekintetében ugyan megtehetik (és válás helyett inkább belerokkannak), de az alkotmánynak nem az a dolga, hogy valakiknek a „szentségeit” védje, netán mindenkire nézve kötelezővé tegye. Onnantól, hogy egy házasság akármilyen okból már nem szolgálja a házastársak testi-szellemi egészségét, a házasság értéktelen. A házasság és a család eszköz, amely egyes állampolgárok jólétét szolgálja, nem alkotmányos érték.
Alkotmányosan védendő ellenben az ország lakóinak azon joga, hogy szabadon megválaszthassák, kivel, hogyan és meddig éljenek együtt.

A gyereket sem egyszerűen emberi mivoltukban védené Schmitt Pál, aki arra hivatkozik, hogy ők Magyarország és az egységes magyar nemzet jövőjének záloga – pedig a gyereket akkor is védeni kell, ha nem a jövőnk záloga, pusztán annál fogva, hogy helyzete és még csak alakuló szellemi és gazdasági képességei miatt maga még képtelen önállóan kiállni magáért és megvédeni magát.

Ennek az intézményvédősdinek a visszásságai egyből kibuknak, amikor olyan helyzetekre gondolunk, melyekben a különböző védendő értékel konfliktusba kerülnek egymással: valóban helyesnek gondoljuk a házassághoz akkor is ragaszkodni, ha az valamely érintett kárára van? A gyerek védelme és a házasság védelme hogyan is viszonyul egymáshoz – védjük a házasságot és a család egységét akkor is, ha az a gyereknek rossz (mert mondjuk azt kell néznie, az apja hogyan veri rendszeresen félhülyére az anyját)?

Az élethosszig tartó tanulás és a sport persze fontos dolgok, ennek jó példája – főleg az előbbi elméleti fontosságának – maga az elnök úr (jó lenne, ha a gyakorlatban is tanulna kicsit, hogy rájöjjön, az alkotmánynak nem az a szerepe, hogy az ő jelenlegi egyéni világképét lássa benne viszont). De ezek nem az alkotmányba valók, és megint csak olyan dolgok, amelyeket önmagukban semmiféle alkotmányos védelmet nem érdemelnek (még jó, hogy nem speciel a párbajtőrvívást akarja alkotmányosan levédetni). Egyik sem védendő érték önmagában (és nem teszi ezzé, hogy a munkaerő újratermelését szolgálja), hanem eszköz, amely a lakosság jólétét szolgálja.
Alkotmányos védelmet érdemel ezzel ellentétben a lakosság információhoz való hozzájutásának a joga, valamint az a jog, hogy zárt helyre kényszerülve (börtönben, intézetben élve) is lehetőség legyen némi testmozgásra.

 

Kicsit összetettebb a KNDP-nek az a javaslata, hogy az alkotmány az életet a fogantatástól a halálig védje, azaz a magzatnak is biztosítson jogokat. Ez önmagában nem kellene, hogy feltétlenül baj legyen (lévén, hogy egy magzat még egy gyereknél is kiszolgáltatottabb), ha nem úgy értelmeződne a passzus, hogy ennélfogva teljes mértékben tilos az abortusz. Az abortusztilalom ellen szóló okokat (nincs 100%-osan biztos fogamzásgátlás; nem mindenki bírja a viszonylag biztos hormonális módszereket; a szegényeknek túl drága a rendes-biztos fogamzásgátlás; a nők testi épségük árán is elvetetik a nem kívánt gyerekeket; egy nem kívánt gyerek megtartásának kikényszerítése derékba törhet életeket és összességében kevesebb gyereket jelenthet; aki link a fogamzásgátlásban, abból nem lesz automatikusan felelősségteljes szülő; perverz dolog a gyereket a nemi életért járó és kötelezően vállalandó büntetésnek tekinteni; annyi spontán vetélés van, és a megtermékenyített petesejtek zöme elhal, mielőtt a nő egyáltalán észrevenné, hogy terhes, stb.) most nem részletezném. De van itt még egy nagyon fontos probléma:

Az abortusztilalom a magzatot olyan széleskörű jogokkal ruházza fel, amilyeneket születése után már senki nem élvez.
Ha ugyanis egyszer megszülettél, akkor sem tarthatsz igényt más testének a kisajátítására, ha az életed múlik rajta - a másik csak önként adhat a testéből, de nem kényszeríthető erre. Az alkotmány, az emberi jogok lehetővé teszik, hogy ne kelljen kötelezően vért és csontvelőt adományoznod, odaadnod egyik vesédet, és dönthetsz úgy, hogy halálod után sem használhatja senki a szerveidet, pedig már nincs is szükséged rájuk. Ha teherbe esel, az abortusztiltók szerint mindez érvényét veszíti: A magzatot azzal a joggal ruháznák fel, hogy a maga túlélése érdekében átmenetileg vagy örökre megfosszon téged testi-lelki épségedtől, önrendelkezésedtől.
Persze teológiai oka is van annak, hogy egyes keresztények miért ragaszkodnak ennyire éppen az abortusztilalomhoz (amikro anyni más orvoslásra váró baj van): hitük szerint csak a megkeresztelt ember üdvözülhet, ehhez viszont meg kell születnie a magzatnak (egyszer megkeresztelve már nem baj, hogy ember lévén előbb-utóbb biztosan meghal, hiszen üdvözülhet). De miközben nekik természetesen jogukban áll saját nem kívánt magzataikat kihordani, vallásszabadságuk nem jogosítja fel őket arra, hogy saját hitüket másokra ráerőltetve a magzat üdvösségének eszközévé alacsonytják a várandós nőket. Nem véletlen, hogy inkább az élet szentségét emlegetik, mintsem a másoknak nehezen értelmezhető üdvösséget. És hogy elfeledtetni próbálják, hogy az élethez való jog sem jogosít fel egy másik ember kisajátítására és inkubátorrá degradálására.

 

Bizonyára nagyon jó szándékból születtek ezek a javaslatok, de nem az ember van az elvekért, hanem az alkotmány az emberért. Elhisszük nekik, hogy a javunkat akarják – ne adjuk oda nekik.