Az egyházfinanszírozás nem jelent nehézséget Magyarország kormánya számára. Olyannyira nem, hogy még a jelenlegi nem-megszorítások közepette is növelni óhajtja az egyházaknak nyújtandó, szabadon felhasználható támogatást. A parlament előtt van ugyanis annak az 1997-es törvénynek (Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. tv.) a módosítása, amelynek a személyi jövedelemadó "egyházi" 1%-ának a szabályairól rendelkezik. Ennek értelmében az egyházak jelenleg akkor is megkapják az összes SZJA 1%-ának a felét, ha az adófizetők ezt nem ajánlják fel nekik - ezt az arányt most 50-ről 90%-ra akarják növelni. Ezzel a gyakorlatban majdnem megduplázódna (pontosabban 180%-ra nő) az az összeg, amit az egyházak ezen a címen kapnak.

Az állampolgárok nemigen tülekedtek azért, hogy megmondják, kinek jusson adójuk 2*1%-a - a civileknek valamivel nagyobb arányban ajánlották fel pénzüket, mint az egyházaknak: 2011-ben a 3,4 millió adófizetőből 1,9 millió (56%) rendelkezett arról, civil adója melyik szervezetnek jusson, míg az egyházi 1%-ot 1,3 milliónyian (38%) ajánlották fel egyháznak és 0,3 milliónyian (9%) az egyre csökkentett szekuláris célra, 53%-nyian pedig nem rendelkeztek.
A gyakorlatban tehát a parlament a törvénymódosításával a nem nyilatkozók pénzét az állam jövőre teljes egészében odaadja az egyházaknak. - Kérdés, mi történik majd akkor, ha a szekuláris felajánlók aránya történetesen meghaladja a 10%-ot - ebben az esetben egyszerű köztörvényes lopásnál egyébnek nemigen lehetne minősíteni egy olyan rendelkezést, amely az adófizetők rendelkezésével ellenkező módon osztanak szét.
Ez a törvénymódosítást mellesleg egy egészségügyi salátatörvény tartalmazza, amely "természetesen" nem járt az egyházügyekben illetékes bizottság előtt. Egészen véletlenül értesültem erről Fazekas Csaba cikkét olvasva: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=176378:kakukktojas-salata&catid=100:csfazekascsaba&Itemid=126