Orbán Viktor legnagyobb híve, Osztie Zoltán katolikus plébános kiprédikálta Magyar Pétert és a Tisza választóit, amire fel Magyar Péter kioktatta őt arról, mit is jelent az "igazi" kereszténység. Persze teljesen abszurd, hogy egy politikus jobban tudja a híveknél, mi az "igazi" kereszténység, miközben ebben a hívők sem tudnak megállapodni - Magyarországon több, mint 180 egyház jogosult második 1%-os felajánlásokat fogadni, és enneka 180-nak a nagy része keresztény. A következőt kommenteltem Magyar Péter Facebook-oldalára:
“Nem gondoltam volna, hogy meggyőződéses ateistaként valaha nekem kell megvédenem a szerintem seggfejségeket beszélő Osztie Zoltánt 
Nagy baj lenne, ha a miniszterelnök dönthetné el, melyik keresztény irányzat az igazi, mert ez a lelkiismereti, világnézeti és ezen belül vallási szabadság végét jelentené Magyarországon.
Nem az a baj, hogy a katolikus egyház politizál, hanem az, hogy ehhez a magyar társadalom kiváltságos helyzetet biztosít neki. Osztienak és a szervezetének ugyanúgy joga van véleményt nyilvánítani a követői előtt, mint bármelyikünknek, és aki nem ért egyet Osztiéval és szervezetével és nem gondolja úgy, hogy a felnőttek közötti házasság nélküli beleegyezéses szex és a lombikozás elítélendő súlyos bűn, az ne maradjon a szervezet tagja, ne vigye oda a gyerekét és az egyházi 1%-át ajánlja fel a kiemelt költségvetési előirányzatnak.
De Osztie és szervezete sem előrébbvaló, mint a többi polgár és egyesüléseik, és ami Osztiét megilleti, az a többi polgárnak is jár. E téren bőven van dolga a kormánynak – az ateista társaság másfél évvel ezelőtt listát is készített.
A mindenkori kormánynak nem csak arra nincs joga, hogy bizonyos vallási irányzatokat helyesebbnek nyilvánítson a többinél (pl. a „bevett egyház” címke odaítélésével), hanem arra sem, hogy a vallásosságot támogassa a transzcendenciamentes világnézetekkel szemben. A vallásszabadságot biztosító állam arról ismerhető meg, hogy a vallási közösségekkel pont úgy bánik, mint a többi társadalmi szervezettel: a közfeladatokra egyenlő pénzügyi és szakmai feltételekkel ad finanszírozást az egyházaknak és az alapítványi és egyesületi fenntartóknak, gondoskodik arról, hogy közpénzt ne lehessen hitéleti tevékenységre fordítani, és a vallási szerveződéseket akkor vonja be a döntéshozatalba, mint a nem vallási egyesüléseket: akkor – és csak akkor -, amikor a szervezet szakterületét készül szabályozni: tehát akkor, amikor a vallásos hit területén hoz szabályokat. Itt tegyük hozzá, hogy erkölcsi kérdésekben sem lehetnek partnerek az egyházak: mivel az ő erkölcsi értékrendjük a hitre alapoz, az erkölcsi előírásaik hatásköre csak a híveikre terjed ki. (Ha egy miniszter úgy érzi, erkölcsi útmutatásra van szüksége, akkor a tudományos szakemberekhez, azaz etikára szakosodott filozófusokhoz kell fordulnia.) Ebből kifolyólag többek között az egészségügy szabályozásában pont annyira szabad érvényesíteni vallási álláspontokat, mint a sertéságazat szabályozásában a zsidó sertéshúsfogyasztási tilalmat.
Osztiének tehát pont annyira van joga véleményt nyilvánítani a templomban a miniszterelnök magánéletéről, mint Random Pistának a kocsmában, és a Katolikus Egyháznak pont úgy van joga saját hatáskörben eldönteni, ki mit mondhat a szervezete nevében, mint bármely horgászegyesületnek. Ha valaki nem ért egyet a Katolikus Egyház Osztie által hirdetett tanaival, vagy módosíttassa az egyház tanait (ehhez olvasd el a katekizmust), vagy lépjen ki.”
Több: https://szekularisfigyelo.wordpress.com/
A NAV márciusban közzétette a tavalyi 1%-os felajánlások legfrissebb adatait. A korábbi tendenciák folytatódnak: kevesen rendelkeznek adójuk 1%-áról civil szervezetek javára, és még kevesebben valamely egyháznak. 
A semmilyen felekezethez nem tartozók képezik Németország legnagyobb vallási csoportját a fowid kutatócsoport szerint, mégpedig nem kis különbséggel: 37%-nyian vannak. A két nagy bevett felekezet közel egyforma tagsággal büszkélkedhet: a lakosság 28%-a római katolikus, míg 26-a evangélikus (azaz lutheránus, ami nem keverendő az "evangéliumi" kisegyházakkal). 