Eretnek írások. Olvasás csak saját felelősségre! --- Legújabb bejegyzések az új helyen: www.szekularisfigyelo.wordpress.com! ---

Szekuláris Figyelő

Szekuláris Figyelő

A válaszoddal cselekszel! Avagy: mit is kérdeznek tőled a népszámláláson, amikor a vallásodról érdeklődnek.

2022. szeptember 19. - szekularisfigyelo

[Szolgálati: Éppen ma két éve költözött el a Szekuláris Figyelő a blog.hu-ról a www.szekularisfigyelo.wordpress.com-ra! Iratkozz fel ott a frissítésekre, vagy kövess a Facebookon.]

Közeledik a legújabb népszámlálás, amely során megkérdezik tőled - nem, nem azt, mi a személyes hited, vagy minek kereszteltek meg! - hanem azt, melyik egyház lobbitevékenységét támogatod. Ha a saját lekiismereted szerint élsz és szeretnél élni, ha nem szeretnéd, hogy egyházak az állam törvényeit olyanná alakítsák, hogy azokon keresztül téged is arra kényszerítsenek, hogy az ő hitelveik szerint élj, akkor két (három, illetve négy) lehetőséged van: 

Tovább

Új szelek Lengyelországban

Többi évtized kommunizmus ide vagy oda, Lengyelországban a katolikus egyház továbbra is meghatározó erővel bír a társadalom felett. Ami abban is megmutatkozik, hogy egy Lengyelországban élő külföldi újságíró, Ekke Overbeek kellett ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjanak az egyházi személyek által szexuálisan bántalmazottak. 
Az idén viszont a német hpd oldalán megjelent beszámoló szerint két dolog is borzolja a kedélyeket:

Tovább

A legnagyobb felekezet a felekezetmenteseké

A semmilyen felekezethez nem tartozók képezik Németország legnagyobb vallási csoportját a fowid kutatócsoport szerint, mégpedig nem kis különbséggel: 37%-nyian vannak. A két nagy bevett felekezet közel egyforma tagsággal büszkélkedhet: a lakosság 28%-a római katolikus, míg 26-a evangélikus (azaz lutheránus, ami nem keverendő az "evangéliumi" kisegyházakkal). 

Tovább

Harminc év vetélésért

El Salvadorban egy újabb fiatal nőt ítéltek hosszú börtönbüntetésre, mert elvesztete magzatát. Evelyn Hernandez középiskolai tanulót egy helyi bűnbanda egyik tagja kényszerítette arra, hogy a "barátnője" legyen, a lány erőszak következtében lett terhes és folyamatos szexuális erőszaknak volt kitéve. A terhességet nem vette észre, tavaly tavasszal, a nyolcadik hónapban halva született a gyerek, az eszméletlenül a budiban fekvő Hernandezre anyja talált rá. Az egészségügyi személyzetet törvény kötelezi minden gyanús eset bejelentésére, így Hernandezt a kórházból börtönkórházba vitték. Azzal az indoklással ítélték most harminc év börtönre, hogy a terhesgondozás elmulasztása gyilkossággal egyenlő. Az nem derült ki, hogy a magzat halva született-e, vagy szülétés közben halt meg. 
El Salvador az abortuszt 1997-ben tiltották be a katolikus egyházhoz kötődő csoportok nyomására; jelenleg is több, elsősorban szegény, a magzat elvetélése vagy születés körüli halála miatt több évtizedre elítélt nő ül börtönben. 

https://www.theguardian.com/global-development/2017/jul/06/el-salvador-teen-rape-victim-sentenced-30-years-prison-stillbirth 

Gender studies, genderideológia – mi az (és mi nem)?

Még a CEU ellehetetlenítése előtt kirohanást intézett a kormány a gender studiest oktató egyetemi szakon ellen, aminek következtében minden közéleti érdeklődéssel bíró magyar ugyan hallott róla, ám véleményének határozottsága nemegyszer pont fordítottan arányos az ismeretanyaggal. Pedig nem is bonyolult a dolog:
Empirikus megfigyelések egyértelművé teszik, hogy koronként, társadalmanként, sőt szubkultúránként változik, ki mit tart „nőiesnek” és „férfiasnak”, változó, ki hogyan viszonyul ehhez, egy közösség mit csinál az ebből a sémába nem illeszkedő egyedekkel - hogy csak a legfontosabb aspektusokat emeljem ki.

A társadalom- és bölcsészettudományok a „gender studies” megjelenése előtt is tudományos vizsgálat alá vettették ezeket a jelenségeket. Külön tudományággá egészen egyszerűen azáltal nőtte ki magát a gender studies, hogy akkorára nőtt az adatmennyiség és annyira finomodtak a módszertani megközelítések, hogy komolyabb tudományos vizsgálatokhoz ma már nem elég az általános bölcsészet- vagy társadalomtudományi ismeretek, hanem speciális felkészültségre van szükség. Egyébként mára már humánbiológusok is egyre inkább kénytelenek némi gender studies-beli jártasságot szerezni, már akik valamilyen, az ember nemiségével kapcsolatos témát kutatnak és hosszabb távon is helytálló következtetéseket akarnak levonni az adataikból, hiszen napjainkra kiderült, az embernél nem (sem) érvényesül az a determinisztikus modell, amelyben az Y-kromoszóma meghatározza a hormonháztartást, az meg a viselkedést. Ennél sokkal szövevényesebbek a kölcsönhatások gének, hormonok és kulturális percepciók között – hogy csak három nagyobb tényezőt említsek, és éppen a harmadik tényező hatása miatt válik interdiszciplinárissá a biológiának az emberi viselkedéssel kapcsolatos területe.
A „genderideológia” szónak ezzel ellentétben nincsen tudományos alapja vagy háttere, hanem egyetlen katolikus publicistához fűződik: a szó a német Gabriele Kuby kreálmánya, és elsősorban konzervatív katolikus köröknek köszönhetően csinált karriert, egészen különböző országok (köztünk a mienk) konzervatív kormányzati köreiig, majd onnan lejutott a társadalomtudományi tekintetben nem különösebben művelt polgári rétegekbe. Valójában nem egy létező jelenséget, hanem egy rémképet takar, azaz nem leírás, hanem alattomosan működő szlogen, amelynek folyamatos sulykolásával mára – legalábbis Magyarországon – viszonylag széles körben sikerült diszkreditálni egy tudományterületet.
A gender studies mint tudományterület pont annyira ideológiavezérelt, mint bármely más tudományterület: ahhoz, hogy helytállóan, reprodukálható módon érvényes állításokat tegyen, kénytelen nagyon is pontosan odafigyelni a prekoncepcióira és mindent megtenni annak érdekében, hogy ezek lehetőleg ne befolyásolhassák a kutatási eredményeit. Ettől függetlenül persze a tudósnak, kutatónak felelős polgárként kötelessége felszólalni akkor, amikor a politika a tudományosan megalapozott ismereteink ellenében cselekszik: aki gender studiesszal foglalkozik, annak kötelessége felszólalni, amikor közéleti szereplők olyasmit hangoztatnak, ami ellentétes a kutatási eredményekkel, ugyanúgy, ahogyan egy közgazdásznak kutyakötelessége felszólalni, amikor a legjobb közgazdaságtani tudásnak ellentmond a kormány gazdaságpolitikája, egy orvosbiológusnak, amikor gyerekek késve jutnak orvosi ellátáshoz, mert cukorbogyókkal próbálják őket gyógyítani, vagy egy biológusnak, amikor kreacionista tanokat próbálnak beemelni az iskolai tankönyvekbe.

Amivel elérkeztünk a gendertől az ideológiához. Az az „ideológia”, amivel Kubyék rossz hírbe akarnak hozni tudományos kutatókat, azonban semmi más, mint az a felvilágosodás óta egyre elfogadottabb (de mellesleg a kereszténységtől sem idegen) elv, amely szerint minden ember egyenlő. Ebből az elvből ugyanis szükségszerűen az következik, hogy egyik embernek sem lehet olyan kitüntetett szerepe, amely feljogosítja őt arra, hogy a másiknak előírja, hogyan éljen és mit tartson helyesnek. Ebben a paradigmában az ember egyéni szabadságának a másik ember szabadsága szab határt: ha az emberek egyenlők, akkor egyenlő mértékű szabadság illeti meg őket; mindannyiunk közös érdeke pedig megvédeni egymás szabadságát mások túlkapása ellen.
Ebből az egyenlőség-elvből táplálkozik az a Kubyék által ideológiának nevezett érték, miszerint – miután már egy ideje eltávolodtunk attól a rendi társadalomtól, amelyben a születés határozza meg az egyén életútját – immár a nők esetében sem az határolja be az életlehetőségeket, hogy két X-kromoszómával születtek.
Nyilvánvaló, hogy ma már kevésbé jól marketingelhető szélesebb körben az a szlogen, hogy „vissza a nőkkel a konyhába”. A „genderideológia” szó ezzel ellentétben alkalmas arra, hogy félelmeket keltsen azzal, hogy valami roppant ködös módon öröknek hitt (ráadásul a nemiség asszociációja miatt az ember intimszférájához kapcsolódó) dolgok lerombolásával rémiszt – és, mint tudjuk, ezt (és itt az igazi sikere Kubyéknak: politikai irányultságtól függetlenül) nem kevesen be is szopták.

Sokan felhívták már a figyelmet arra, hogy az autoriter vagy totalitárius rendszerek létrejöttének és életben maradásának fontos eszköze a félelemmel való manipuláció. A "genderideológia" erre kiválóan alkalmas, és nem véletlen, hogy kormány rémképei között a migránsok mellett közvetlenül a genderkutatók mégiscsak csupán maroknyi csoportja virít.

Koherencia (tldr)

Avagy: Mi köze van egymáshoz a CEU bezáratásának, a hajléktalanság megoldatlanságának, a családi adókedvezménynek, az iskolák és szociális intézmények egyházasításának, az egészségügy béka segge alatti helyzetének....

Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.
Bibó István

A demokrácia nem annyira a jogokról ismerszik meg (mert jogai annak is vannak, akinek demokratikus jogai nincsenek), hanem hogy a végső hatalommal együtt a végső felelősség is az állampolgároknál van. A felelősségvállalás előfeltétele azonban a szabadság, pontosabban a felelősség mértéke egyenesen arányos a szabadság mértékével: a kényszer alatt vagy megfélemlített helyzetben hozott döntésekért csak korlátozottan felelünk.

Ezzel összhangban az „illiberális demokráciák” és az autoriter rezsimek – köztük az Orbán-féle „NER-okrácia” is – arról ismerhetők meg, hogy nem egyszerűen lenyesnek picit pár szabadságjogból, hanem ezzel párhuzamosan ellehetetlenítik a felelős polgári létet és felcserélik azt a minél szélesebb körű kiszolgáltatottsággal. Az illiberális demokrácia ismérve, hogy a választó nem szabad polgár, hanem a hatalom lekötelezettje, ezért a hatalomnak adja a szavazatát. Cserébe az illiberális választó nem vállal felelősséget választásáért, hanem a(z általa megválasztott) „politikai elitet” ócsárolhatja.

A felelősségteljes polgárok ellehetetlenítésére irányuló intézkedések nem most kezdődtek, hanem az Orbán-kormány hatalomra jutását követően azonnal, sőt, bizonyos elemei (pl. az egyházi oktatási és szociális intézmények előnyösebb finanszírozása a nem egyháziakhoz képest) még a legelső, 1998-2002 közötti Orbán-kormányra nyúlnak vissza (és igen, a szocik nem nagyon hozták ezeket helyre, bár voltak szocialista politikusok, akik ilyen irányú intézkedéseket kezdeményeztek).

Nézzük ennek elemeit: 

Tovább

Kinek a kezébe is kerül a gyerektáboroztatás?

26 milliárd forintból tervezi az állam felújítani a zánkai és a fonyódligeti gyerektáborokat, amelyeket még tavaly átadott az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak, amely 15 évi táboroztatást követően akár el is adhatja majd a felújított ingatlanokat (persze akkori állapotuk attól függ majd, mennyi pénz jut a folyamatos karbantartásra). Ám nemcsak vagyoni szempontok vannak itt: Az Erzsébet Alapítvány tulajdonosa a nyíltan a Fideszért kampányoló Kiss-Rigó László püspök vezette Szeged-Csanádi Egyházmegye által fenntartott Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, amely országos egyházi módszertani központként a honlapon olvasható bemutatkozása szerint a KDNP gyermekvédelmi jolly jokere, a Kothencz János-féle Ágota® Alapítvány Kothencz János által kifejlesztett módszertanát követi. Olyannyira, hogy Kothencz nemcsak az Ágota® Alapítvány létrehozója, hanem a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója is. 

Az alapítvány és a kapcsolódó intézményekben alkalmazott módszer kimondott célja az evangelizáció, azaz a (katolikus) hittérítés, oly módon, hogy a családból kitaszított és emiatt bizalmukat vesztett gyerekekben az elfogadást és a bizalomépítést (tehát a szakmai munkát) vallási ideológiával vegyítik. (Miközben amolyan "Más szemében a szálkát..." módon "Küldetés" rovatukban meg is jegyzik, hogy bizony a kiszolgáltatott gyermekek, fiatalok könnyen válnak szekták áldozatává.) 

Tovább
süti beállítások módosítása