Áldását adta a katolikus egyházfő, XVI. Benedek pápa arra az "Egy közülünk" (One Of Us) címmel indított aláírásgyűjtő kampányra, amellyel éppen a legszegényebb nőket fosztanák meg az akár életmentő céllal végzett abortusz lehetőségétől. Katolikus aktivisták az EU-s népi kezdeményezés új lehetőségével élve egymillió aláírást akarnak ugyanis gyűjteni annak érdekében, hogy megtiltsák az emberi magzatok halálával járó minden egészségügyi, kutatási és reprodukciós eljárás finanszírozását. A kezdeményezés alattomossága megfogalmazásának általánosságában rejlik: Ha a magzat halálával járó orvosi eljárásokat nem lehet közös kasszákból finanszírozni, akkor persze mindenki először az abortuszra gondol, de a megfogalmazás ebben a formában a nem szülészeti beavatkozások finanszírozását is tiltaná, azaz bármilyen diagnosztikai eljárást és kezelést, amely a magzat halálát vonhatja maga után. Nemcsak annak a nőnek kellene saját maga állnia a számlát, aki méhen kívüli terhessége kezelésével nem szeretné (termékenységét és valamivel ritkábban életét kockáztatva) megvárni a magzat spontán halálát, de annak is, akinél egy spontán vetélés során nem hal meg „elég gyorsan” a magzat, vagy aki bármilyen betegségben szenved (pl. rosszindulatú daganatban), amelynek kezelése kockázatja a terhességét. (A kezdeményezők aligha gondolhattak bele abba, hogy életfontosságú kezelésük költségei miatt esetleg olyan nők is abortuszt vállalnának majd, akiknek a magzata egy kis szerencsével túlélhette volna a kezelést.)
Persze valójában nem a szolidaritás alapú finanszírozásról van szó, hanem „elvekről”: a katolikus egyház minden, a magaztot potenciálisan károsító beavatkozást tiltana (és az USA-ban pl. saját kórházaiban tiltja is), amelynek most csak a szolidaritás alapú finanszírozását szeretné megszüntetni. Az ír katolikus egyház például külön megerősítette, hogy tanításainak megfelelően jártak el azok az ír orvosok, akik tavaly nem voltak hajlandóak művileg befejezni egy indiai fogorvosnő spontán vetélését, amíg hallották a magzat szívhangját - az asszony a háromnapos késlekedés miatt vérmérgezést kapott és belehalt. Megjárta a strasbourgi emberi jogi bíróságot is egy fiatal lengyel nő esete, akinek azért kellett meghalnia, mert bélpanaszait terhessége miatt nem voltak hajlandók diagnosztizálni sem, és ezt még csak meg sem mondták neki (az álláspont abszurditását mutatja, hogy ha a nőt időben diagnosztizálják és kezelik, a magzatnak is lehetett volna esélye túlélni, kezelés nélkül viszont mindkettejük halálával kellet számolni).
Ezt az álláspontot ezzel az elsőre viszonylag ártatlannak tűnő (látszólag „csak” egy pár kutatót és az abortuszhoz folyamodó nőket korlátozó) kezdeményezéssel akarják amolyan „bevezető áron” megkedveltetni az európai társadalommal – elsősorban a szegényebbek kárára, de nem csak az övékére, hiszen egy kicsivel is bonyolultabb orvosi eset bizony egy középosztálybeli családot is az elé a döntés elé állíthat, hogy feláldozza vagyonát vagy meghal a családanya.
Persze mindazok, akik ezt nem helyeslik, a csendes morgáson és hangosabb káromkodáson kívül tehetnek is néhány apróságot.
Legelőször nyilván azt, hogy megosztja ezt az információt – nemcsak facebookos lájkolással, hanem a facebookot nem használó ismerősökkel, nagymamákkal és egyéb rokonokkal is.
Aki nem vallásos, az tegye ezt nyilvánvalóvá, amikor valamilyen módon „megszámolják” az egyházak támogatottságát – népszámláláson, egyházi 1%-os felajánlásnál, gyerekei erkölcs- és hittanbeiratkozásán (mégsem lehet a fél iskolát kicsinálni azért, mert etikára járnak), adományozáskor (láttam önkéntest, aki nem tudta, hogy éppen egyházi szervezetnek gyűjt), szolgáltatások igénybevételekor (esküvők, keresztelők, temetések – mindennek van nem templomi változata is).
Aki kötődik a katolikus egyházhoz, de nem ért egyet az egyház egészségügyi politikájával (esetleg maga is vett vagy vesz igénybe „tiltott” egészségügyi szolgáltatásokat a fogamzásgátlástól a lombikbébiprogramon át az akár orvosi okokból szükségessé vált abortuszig, amelynek hozzáférhetőségét az egyházával ellenkező álláspontot képviselő embertársainak köszönheti), az pedig legyen szíves házon belül tiltakozni (külföldön az ilyen "engedetlen" hívők civil szervezetekbe tömörülnek) – mert van, amikor cinkos, aki néma.
