Egy vallásos emberek által gyakran felhozott érv a hit mellett a francia Blaise Pascalnak az a gondolata, hogy bár nem lehet megállapítani, hogy Isten létezik-e, a mennyei jutalom miatt érdemes úgy tenni, mintha, mert nincsen vesztenivaló.
Persze ezzel az érvvel több probléma is van: feltételezi, hogy nem szükséges őszintén hinni, elég úgy tenni, mintha; figyelmen kívül hagyja a vallásos életmód költségeit (átvitt értelemben és konkrétan); és persze nem ad választ arra a (számára fel sem vetődő) kérdésre, melyik vallást is kellene követni – hiába választod fogadásból a kereszténységet, ha utóbb kiderül, hogy üdvözülésedet a húsvéti sonkával buktad el.
A nemrég „ateista templomot” nyitott brit Sanderson Jones egyszerűen megfordítja az érvelést:
Az Isten létezése mellett szóló bizonyítékok hiányában érdemes úgy élni, mintha ez lenne egyetlen életünk. Édesebbé válik a pillanat és értékesebbé minden perc. És ha mégis van isten, az megkettőzve jutalmaz azért, hogy a mennyei jutalom csalija és a pokoltól való félelem nélkül is jó életet éltél.

http://rationalist.org.uk/articles/4043/what-next-for-the-atheist-church