A Barbie-baba gyártója új, Mindflex néven forgalmazott játékkal állt elő, amelyet egy európai szakkiállításon is bemutattak. A dolog lényege, hogy a játékos a fejére tesz egy az agytevékenységét mérő pántot, majd pusztán agymunkával irányít egy labdát, amely a játékos mentális irányításának engedelmeskedve végiglebeg egy pályán. Minél erősebben összpontosítasz, annál magasabban lebeg a labda – állítja a játék leírása, és készségfejlesztésnek reklámozzák a kügyüt. Persze elméletileg nem lehetetlen az ilyesmi, sőt, számos kutatólaborban dolgoznak olyan művégtagok kifejlesztésén, amelyeket a saját végtagukat elvesztett páciensek gondolataik segítségével irányíthatnak. De egy ilyen elven működő játékot aligha lenne érdemes 120 eurós áron piacra dobni.
A német Der Spiegel című lap így egy kicsit közelebbről is megnézette a játékot, és felkért erre egy agykutatót, aki megállapította, hgoy a játék érdekes módon agy nélkül is működik: fogott egy műanyag fejet és körbetekert egy nedves törölközőt, amelynek ellenállása nagyjából megegyezik az emberi bőrével, majd erre helyezte a fejpántot és bekapcsolta a gépet. A játéklabda pedig – garantáltan minden gondolati erő nélkül – lebegni kezdett. Majd megismételte a kísérletet úgy, hogy egy gémkapoccsal rövidrezárta a fejpántot. Így is működött. Magyarán a gép azt sem érzékeli, van-e ott egyáltalán agy a fejpánt alatt, nemhogy annak hullámait követvné. Mindebből a kutató levonta azt a tanulságot, hogy aligha valószínű, hogy a bőr elektromos ellenállása vagy az agyműködés befolyásolná a játék menetét.
A játékot kipróbálók azonban erősködnek, hogy ők bizony pontosan érzik a labda mozgásának és saját összpontosításuk összefüggéseit. Ez a jelenség azonban már vagy 60 éve ismert: a híres behaviourista pszichológus B.F. Skinner galambokkal játszotta ezt el. Előre meghatározott időközönkét egy gép etette a galambokat, akik gyorsan „megtanulták befolyásolni” az etetőgépet: a galamb fogta magát és addig ismételgette például azt a fejmozdulatot, amit az első falat érkezésekor épp tett, amíg előbb-utóbb (a korábban meghatározott időpontban, tehát a galamb mozgásától teljesen függetlenül) az újabb adag meg nem érkezett – ami persze a galamb számára megerősítette, hogy összefüggés van a mozgás és az ebéd között. Skinner „babonának” nevezte ezt a jelenséget, és embereket is lehet úgy kondicionálni, hogy nemlétező összefüggéseket találjanak. Magyarán egy pszichológiai trükköt alkalmazva veszik rá a gyerekeket (na és persze azok szüleit), hogy azt higgyék, pusztán gondolataik erejével mozgatják a labdát.

http://www.spiegel.de/spiegel/0,1518,679480,00.html