Vitathatatlan, hogy a karizmatikus prédikátorok nagy hatással vannak hallgatóságukra. Míg követőik meg vannak győződve a prédikátorok erejéről, egy új kutatás azt mutatja, hogy valójában egyszerűen kikapcsol az agyuk.

A dán Aarhusi Egyetem kutatója, Uffe Schjødt megvizsgálta azokat a folyamatokat, amelyek a hívők agyában zajlanak a papok hallgatása közben. Kettős vak kísérletet végzett: a hívőket a pünkösdi mozgalomból választotta, ahol fontos szerepet játszanak a karizmatikus vezetők, és egy nem hívőkből álló kontrolcsoportot is vizsgált. Mindannyiukkal egy sor imát hallgattattak meg, amelyeket aztán osztályozni kellett aszerint, mennyire karizmatikus a beszélő. A prédikátorokról a kutatók előzőleg közölték a kísérleti alanyokkal, hogy „nem keresztény”, „sima keresztény”, illetve „gyógyító erejéről híres” prédikátor-e. Valójában mindegyik lelkész átlag keresztény volt, és a kutatók persze azt is cserélgették, melyikükhöz milyen címke társul, hogy semlegesítsék a személy tényleges hatását. 

A beszélő tehát nem játszott szerepet - de hogy mit gondolt róla a hívő alany, az annál inkább. A hívők ugyanis aszerint látták karizmatikusnak, illetve nem karizmatikusnak a prédikátort, hogy előzőleg mit hitettek el velük: akiről azt hitték, híres gyógyító, azt karizmatikusnak értékelték, akiről úgy tudták, nem is keresztény, azt kevésbének. A nem keresztény-nek hitt lelkész imája során ráadásul nem érezték "Isten jelenlétét". A nem hívők is valamivel karizmatikusabbnak értékelték azt, akiről úgy tudták, "gyógyító", de ennek mértéke statisztikailag nem volt szignifikáns (azaz a véletlen műve is lehet).