Sok helyen arról írnak, hogy a Szabó Ervin-ügy (vegyék le a nevét a fővárosi könyvtárról) csupán gumicsont. Szerintem nincs így, tényleg bajuk van vele, és ez nem az állítólagos kommunizmusa (persze a pontosabb anarcho-szindikalista vagy micsoda nem működik mint hívószó) - avagy miért érdemes (könyvtárszervezői érdemein kívül) nagyra becsülnünk Szabó Ervint :-): 

„Sokan mondták, és mondják ma is, hogy a szocializmus nem egyéb, mint a kereszténységnek új formája, befejezése. A szocializmus a való élet intézményének gyökeres megváltoztatásában megteremti az alapot azon erkölcs számára, amelyet Krisztus csupán a lelkek megváltoztatásával akart meghonosítani e földön. 
Közel kétezer év története megmutatta, hogy Krisztus tana nem volt képes a szeretet és az igazságot győzelemre vinni. […] A szocializmusnak legnagyobb veszedelme volna, ha abban az örökségben, amelyet a polgári társadalomtól átvesz majd, benne volna a keresztény egyház is. Mert kettő van: keresztény vallás és keresztény egyház. Kétségtelen, hogy több jogcímmel, a tekintélynek és a méltányosságnak nagyobb mértékével igényli majd a keresztény egyház, hogy maga a szocializmus is a keresztény vallásnak folytatása vagy időszerű átalakítása. Nekünk azonban a keresztény egyház nem kell, százszor nem kell.
(Szabó Ervin: Kereszténység és szocializmus. [részlet] In: Népszava, 1902.07.15.)"
 

Idézi: http://tortenelemportal.hu/2010/09/szabo-ervin-a-keresztenysegrol/ - sajnos nincs most kéznél 1902-es Népszava, hogy ellenőrizzem az idézetet.