A 33 chilei bányász sorsáról eleinte azt lehetett olvasni, örülhetnek, ha karácsonyra hazajutnak, aztán a mentési időszak különösebb indoklás nélkül, szinte csodával határos módon lerövidült, és október közepére már megmenekültek. Az efölötti örömben csak azt nem kérdezte senki, minek is köszönhető mindez, sőt, mindenféle vallásguruk és politikusok még magukénak is követelték az érdemeket.
A valódi megmentők azonban a NASA egy mérnöke és egy Jeff Hart nevű amerikai, aki mindenféle lehetetlen fúrásokat vállal. Eleinte csak kis keresztmetszetű fúrók álltak rendelkezésre, amelynek segítségével egy szűk lyukon keresztül legalább a legfontosabbakat le lehetett juttatni. Az iderendelt speciális amerikai csapat látott neki egy harmadik, jóval nagyobb átmérőjű járatot fúrni (az övék a legnagyobb átmérőjű fúró), amellyel jóval gyorsabban is haladtak. Azt sem kérdezte senki, honnan is kerültek oda azok a szinte luxuskivitelezésű mentőkapszulák, amelyekben a bányászok "felutaztak" - ezt a NASA mérnöke rakta össze.
Minden projekt öt fázisa: lelkesedés, zavarok és problémák felbukkanása, hibások keresése, ártatlanok megbüntetése, kívülállók kitüntetése.