Egy húszoldalas angol nyelvű tanulmányt publikáltak az ottomán birodalom törvényhozásának világi értékeiről. A sariát világi törvénnyé emelni akarók szemében a török birodalom amolyan aranykorként jelenik meg, amelyben az iszlám vallási előírásokat államilag érvényesítették, és amelyre építve újból létre lehet hozni a kalifátust, azaz az iszlám vallásállamot. A most megjelent összefoglaló azokra szekuláris vívmányokra mutat rá, amelyek 1839 és 1876 között, a török reformkorban valósultak meg. A vallási előírásoktól való elmozdulás már a 17. századtól jelent meg. Egyetlen esetet jegyeztek fel, amikor házasságtörésért megköveztek valakit, 1680-ban, és ez még abban a fanatikusan vallásos korszakban is akkora felháborodást váltott ki, hogy nem ismétlődött meg. Az 1839-es Gülhane-rendelet azt ígérte, megvédi az alattvalók életét és vagyonát, a törvény előtt egyenlőséget biztosít muszlimoknak, zsidóknak és keresztényeknek, kiszámítható adórendszert hoz létre, és igazságos módszerrel szólítja a férfiakat katonai szolgálatra egy modernizált seregben. 1844-ben eltörölték a hit elhagyását halállal büntető törvényt (a bahai vallás alapítóját „csak” lecsukták, de nem végezték ki, ahogy a Korán követelné). Eltörölték a kézlevágásos és hasonló , Korán által megkövetelt büntetéseket, és eltörölték a nem-muszlimokat (dhimmiket) sújtó fejadót is.
http://faith-matters.org/images/stories/fm-publications/the-tanzimat-final-web.pdf
via: http://www.guardian.co.uk/commentisfree/belief/2011/oct/07/ottoman-empire-secular-history-sharia?fb=optOut