A minap olvashattunk arról a vihar a biliben-ről, hogy az egyházak nem voltak hajlandók harangozni hatalmi szóra. Akár örülhetnénk is annak, hogy az egyházak ellenállnak és nem engedik a vallást a politika eszközévé degradálni.
Csakháthogy bizony nem tiltakoztak az állam ölelése ellen, amikor arról volt szó, hogy monopolhelyzetbe juttatták őket és megerősítették kiváltságaikat az egyháztörvényben (törvénybe iktatták, hogy az egyházaknak joguk van beleszólni a törvényhozásba, miközben az államnak nincsen beleszólása abba, mit csinálnak az államtól kapott pénzzel), növelték részesedésüket az államkasszából (miközben minden másra egyre kevesebb jut, másfélszeresére emelték az ingatlanjáradékukat), illetve amikor az állam kiszolgáltatott nekik gyerekeket, szülőket és alternatív lehetőségek híján egzisztenciájukat féltő pedagógusokat, illetve szociális szolgáltatásokra szorulókat, akik kénytelenek lesznek legalább látszólag alázatosan beengedni az adott egyházat lelkükbe, szellemükbe és hálószobájukba.

Úgy viselkednek az egyházak, mint egy prostituált, aki előre elkérte a pénzt, aztán mégsem hajlandó szopni.