Wallis kanton arról híres, hogy a katolikus egyház elég szorosan a markában tartja. Ezt tapasztalhatja most egy volt hittantanár is, aki kissé bizarr helyzetbe került. A korábban a politikában is aktív Edith Inderkummen hitoktatóvá képeztette magát, és 2006 óta tanít hittant és etikát. Egy hosszabb folyamat lezárásaként úgy döntött, visszatér a kereszténység gyökereihez és zsidó életvitelt akar folytatni (de ettől függetlenül keresztény hitűnek tekinti magát). Ezt annak rendje és módja szerint márciusban be is jelentette, és májusban már meg is vonta tőle a püspök a hitoktatási jogosultságát és erről tájékoztatta az oktatási hivatalt is.
Idáig minden rendben is van.
De a történet itt nem ér véget: a tanárnő emellett etikát is tanított, az egyházmegye diakónusa pedig azt javasolta az oktatási hivatalnak, hogy a tanárnő etikaórákat (pontosabban az etika-vallások-közösségek tantárgyat) sem tarthasson – holott ez a tantárgy kötődik felekezeti tanokhoz, és az egyháznak legalább is elvben nincsen beleszólása annak, ki taníthatja. Az egyház szerint ennek ellenére az etikatanárnak az egyik bevett egyházhoz kell tartoznia.
A tanárt amúgy egy hónappal a tanév vége előtt rúgták ki (ami ellen a szülők tiltakoztak), és az etikaórákat illetően arra kötelezték, hogy néhány nappal az óra előtt adja le az iskolaigazgatónak az óravázlatot. Ősztől nem kapott etikaórákat – holott azóta sem tájékoztatták arról, hogy nem tartanak igényt munkájára. A tanár fellebbezett, és ennek keretében betekintést nyert az aktákba – amiből az derül ki, hogy a város és a kanton nem tudta eldönteni, kinek kellene kimondani a felmondást.
Érdekes fordulatot vett az ügy, miután a média beszámolt a történetről: most már a nyilvánosság bevonásával lökik oda-vissza a labdát a kantonáli sés a városi hatóságok. Az oktatót viszont azóta sem tájékoztatták hivatalosan arról, nem tartanak igényt a munkájára.
