Véget ért a svájci Einsiedeln városka fölé tornyosuló barokk katolikus templom apátjának a megbízása, és ennek alkalmából a Szabadgondolkodók ügyvezetője az apátság gazdasági szerepéről emlékezett meg a news.ch online lapban. A kolostor korai időszakait is jellemezték a birtokviták – a kolostor a német-római császárokra és a Habsburgokra számíthatott ezekben. Alapítási ajándékul 947-ben a későbbi I. Ottó német-római császártól kapott a kolostor kiterjedt földbirtokot, 1018-ban ehhez hozzájött további 229 km2. A helyi, elvben szabad (és a később létrejött államnak nevet adó) schwyzi közösség azonban nem hagyta harc nélkül területei elvesztését, annak ellenére, hogy a császárok a vitákban rendszerint a kolostor javára döntött. Einsiedeln patrónusa, Lipót osztrák herceg büntetőhadjáratot is indított a lázadó parasztok (és helyi kisnemesek) ellen, ám alulmaradt a legendás morgarteni csatában (a „legendás”-t szó szerint tessék érteni – nem ismerjük a csata helyszínét, és nem rendelkezünk korabeli feljegyzésekkel), majd ezt követően a konfliktus rendezése során a kolostor állítólagosan nagy területeket vesztett el, patrónusnak pedig a schwyzieket kellet elfogadnia. A kolostor túlélte a 16. századi elnéptelendést és a napóleoni időket, hogy 1803-tól régi hatalmát visszaszerezve tündököljön. A kolostor ma az ország legnagyobb privát földbirtokosa. 2140 hektárnyi földjei 5 kantonban találhatók – a parasztoknak a kolostor tetszését kell elnyerniük, ha földet szeretnének bérelni.
Egyébként hasonló a helyzet Németországban: ott az evangélikus egyház becslések szerint 330.000 hektárt birtokol, és a földbérlésre pályázónak az egyház elvárásainak kell megfelelnie, ha földhöz szeretne jutni. Most éppen arról vitatkozott az evangélikus egyház, hogy a földek bérbeadása során elsőbbséget élvezzenek-e a biogazdálkodók, de a magát magyar terminológiát használva amolyan zöldes-balliberálisnak pozícionáló egyház végül ez ellen döntött. A gazdálkodók arra panaszkodnak, hogy a fenntartható gazdálkodás és a kistermelők fontosságát az egyház csak a fejlődő országok vonatkozásában propagálja, míg odahaza a mezőgazdasági nagyüzemek rúghatnak csak labdába.
A leköszönt apát, Martin Werlen, aki viszonylag liberálisnak mutatkozott és ezzel a közvélemény számára szimpatikusabbnak tűnt, mint a területileg illetékes, meglehetősen konzervatív nézeteket valló püspök, a vagyon gyarapításában is ügyesnek mutatkozott. Óriásvállalatok vezetőit tömörítette a kolostor általa alapított, diszkréten működő tanácsadói testületébe, köztük például a Novartis gyógyszermulti vezetőjét, a freiburgi katolikus elitiskolában, a Daniel Vasellát, és a Roche konszern főnökét, Franz Humert. Miközben Werlen mindenféle társadalmi kérdésekről fontosnak tartotta felszólalni, egy kérdésben hallgatott: Vasellának a közvéleményt igencsak felháborító fizetéséről: évi 42 (más források szerint 44) millió svájci frankot kapott (azaz majdnem évi egymilliárd forint volt a munkabére), ügyvezetői megbízása befejezését követően pedig évi 12 millióval honorálta volna neki a konszern azt, hogy nem megy a konkurenciához dolgozni. Az ezen való felháborodás is hozzájárult ahhoz, hogy egy akkor tartott népszavazáson a nép kétharmados többséggel fogadta el azt a kezdeményezést, hogy alkotmányban korlátozzák a menedzserek juttatásait. A felháborodás láttán Vasella lemondott az évi 12 millióról, de enélkül is napi 250 ezer dolláros díjjal ad tanácsokat a cégnek (legalább évi tíz napot). Vasella egyébként kis híján a Vatikáni Rádió kommentátora lett, de a Vatikán végül nem tudta elfogadni, hogy cége fogamzásgátló szereket is gyárt.
Vasella Werlen és az einsiedelni konszern számára (azazhogy az apátságnak) ingyen tanácsadást szerzett a McKinsey cégtől, aminek egyik mellékhatása, hogy a vallási közösség a zürichi-tó menti két ingatlanát immár piaci értéken adja bérbe a köznek, így kicsit drágább lett a strand és a csónakkikötő használata.
Nem férhet kétség ahhoz, hogy Werlen ügyes fundraiser, azaz adománygyűjtő, mostanság például egy Zürich mellett található, kedvelt kirándulási célpontot képező női kolostor felújítása érdekében. A UBS és a zürichi kanton bankja egyenként 50 ezer frankocskát dobott a perselybe, igaz, a kisebb vállalkozók kevésbé kedvelik, miután hősiesen küzdött a svájcban jórészt kisvállalkozásként működtetett benzinkutak (és azok kisboltjainak) hosszabb nyitva tartása ellen. Az egyébként inkább református Zürichtől, amelynek hivatala révén valamely jogilag seholsem rögzített szokás folytán díszpolgára, további 100 ezer jutott a kolostornak, Zürich kantonnak a vezetésétől pedig 3 millió frankos adományt vár, annak ellenére, hogy a kanton nem szokott a szokásos juttatásokon túlmenően is vallási projektekre adományozni.
Azazhogy mindmáig nem ért véget az a kolostor alapításával elindult folyamat, amely során köztulajdont csatornáznak a kolostor zsebeibe.

http://www.news.ch/Wer+hat+dem+wird+gegeben/605950/detail.htm
http://www.taz.de/Entscheidung-der-Evangelischen-Kirche/!127419/