Az osztrák format.at szerint ülésezik a vatikáni válságstáb. A cél a Vatikáni Bank elnökének leváltása, egy kéthónapos vizsgálat lezárása után. Az ügy apropóját egy 5000 dokumentumnyi gyűjtemény adja, amelyet az az ember gyűjtött össze, akinek a 80-as évek pénzügyi botrányai után rendet kellett volna tennie. Renato Dardozzi azonban hűségesen hallgatott, igaz, az iratokat Svájcba csempészte, és végrendeletében meghagyta, hogy halála után hozzák ezeket nyilvánosságra. 2007-ben a végrendelet végrehajtói megkerestek egy újságírót, Gianluigi Nuzzit, aki az iratokat feltette az internetre, és további kutatások után most májusban "Vaticano S.p.A." címen jelentette meg könyvét, amelyből 160 000 példány el is kelt, és amelynek tartalmát az osztrák lap ismerteti. Az 1990-es években a "Mani Pulite", a Tiszta Kezek korrupció elleni harc kulcsfigurája úgy kommentálta a könyvet, ha ezek a dokumentumok akkoriban hozzáférhetőek lettek volna, nem kellett volna lemondania - és Olaszország történelme másként alakult volna.
A történet mellett elhalványul minden összeesküvéses krimi - van itt minden, maffia, korrupt politikus, az Opus Dei és pénzmosás sok százmilliós nagyságrendben. A szálak az 1960-as évek legvégére nyúlnak vissza, amikor is XXIII. János halála után csökkentek az adományok, és az Olasz állam megszüntette az egyháznak még Mussolini által adományozott adómentességet. VI. Pál pápa úgy dönt, minél több pénzt külföldre visz, és két bankost, az amerikai Paul Casimir Marcinkus papot és a szicíliai Michele Sindonát bízza meg ezzel. Előbbi lesz 1971-ban a vatikáni bank elnöke, és harmadikként Roberto Calvi, a Banco Ambrosiano csatlakozik az együttműködéshez, amely révén a banktitoknak köszönhetően kifürkészhetetlen utakon kétes eredetű pénzeket mozgatnak. 1978-ban I. János Pál szándékában áll a rendcsinálás, de épp egy nappal a döntése után, 33 napos uralkodás után meghal. Utóda, II. János Pál ezzel szemben támogatja őket, állítólag mert pénzt szereztek és juttattak el a lengyel Szolidaritás mozgalomnak. Az 1980-as évek elején buknak egy nagyot: Sindona a Cosa Nostraval gyilkoltat meg egy ügyvédet és az USA-ban a Franklin Bank csődjét okozza, és csődbe megy a Banco Ambrosiano is, amely más bankokat is magával ránt. Sindona börtönbe kerül az USA-ban, majd engedélyezik, hogy olasz börtönben töltse büntetését - mérgezett kávét kap. Calvit felakasztva találják. Marcinkus azonban a Vatikáni Bank (hivatalosan: Istituto per le Opere di Religione) elnöke marad, igaz, 240 millió dollárt fizetnek a károsult bankoknak. 1987-ben Olaszország kérte Marcinkus kiadatását, de a Vatikán nem adja. 1990-ben Angelo Caloia veszi át az elnökséget, akit tisztességesnek ismernek, ezért eddig azt hitték, vége a botrányok korszakának.
A pénzmosoda azonban továbbműködött. Ugyanis továbbra is magánszemélyek is nyithattak számlát, azzal a feltétellel, hogy a befizetett összegek bizonyos arányát jótékony célokra kell fordítani, és kialakult egy a nyilvános banki tevékenységgel párhuzamos offshore-rendszer, amelyen keresztül bonyolították a kenőpénzes, adócsalásos és maffiás ügyleteket; 1991 és 1993 között 276 millió euro folyt át ezen a rendszeren Marcinkus titkára, Donato De Bonis segítségével, aki heti rendszerességgel cipelt a 100000 lírás (kb. 13000 forintnak megfelelő) bankjegyekkel megtömött bőröndöket a bankba.
A most megjelent dokumentumok bizonyítják, hogy a vatikáni bank központi szerepet játszott az 1990-es évek eleji, "Tangentopoli" néven elhíresült gigantikus korrupciós botrányban, amelyet Antonio Di Pietro ügyész a "Mani Pulite" ("Tiszta kezek") akció során fedett fel, és amelynek nyomán 3200 pert folytattak le és 1250 személyt ítéltek el. A pénzek nem készpénzben cseréltek gazdát, hanem bonyolult banki átutalásokon keresztül, s ezek egyik pontján - a vatikáni bankon - a nyomozás megakadt. Tudott az ügyletekről a bank elnöke és a pápa (II. János Pál) is, de úgy döntöttek, nem segítik a nyomozást, hanem hallgatnak. Ennek a hallgatásnak köszönhetően nyerhette az olasz elnöki választásokat Giulio Andreotti, az egyházzal kiváló kapcsolatokat ápoló kereszténydemokrata csúcspolitikus. A dokumentumhalmaz olyan iratokat is tartalmaz, amelyek bizonyítják, hogy átszámítva legalább 60 millió euró (270-es árfolyammal számolva 16,2 milliárd forint) ment az ő számláin keresztül.
A vatikáni bank a pápának van alárendelve, a betétek adómentesek. A Vatikán soha nem írt alá pénzmosás elleni nemzetközi megállapodást.
A palermói polgármester (és egyben maffiafőnök) Vito Cianciminio fia, Massimo, aki elkísérte apját vatikáni útjain, azt vallotta, hogy a városi megbízások kenőpénzei mind a Vatikán bankjában kötöttek ki. Legutóbb két évvel ezelőtt történt befizetés.
A mostani pápa állítólag szívesen ragadja meg az alkalmat, hogy leváltsa a régi gárdát - az első menesztett épp az a Caloia lesz, akit sok évvel ezelőtt a rendcsinálással bíztak meg. Miután legutóbbi enciklikájában azt hangoztatta a pápa, milyen fontos a pénzvilág megfelelő szabályozása, most megmutathatja, hogy saját portáján is hajlandó-e rendet rakni.
http://www.format.at/articles/0938/525/251407/die-geschaefte-vatikan-buch-finanznetzwerk-geldwaesche
