Új magaslatokra hágott az egyházak kérpótlása: az orosz ortodox egyház olyan épületeket szerez "vissza", amelyek soha nem is voltak birtokában. - Kezdetét vette Oroszország a kilencvenes évek óta legnagyobb privatizációs hulláma.
Megyvedev aláírta azt a törvényt, amely országszerte 11.000 épületnek az egyázi kézbe adását teszi lehetővé - az orosz ortodox egyház eáltal az államvasutak után a második legnagyobb ingatlantulajdonossá válhat.
Kalinyingradban azonban van itt egy bökkenő az ortodox egyház szempontjából: az ingatlanok visszaszolgáltatása ugyanis értelemszerűen az eredeti tulajdonos vallási közösséget illette volna meg. Csakhogy arrafelé egyetlen ortodox templom volt, az is 1761 és 1765 között működött, és ráadásul 1950-ben fel is robbantották. Az egyház vészhelyeztet hirdetett, 2009-ben Kirill pártriárka Vlagyimir Putyin miniszterelnököt arra figyelmeztette, hogy a kalinyingradi területen a törvény mostani formájában vallási és etnikai konfliktusokhoz vezethet. A nyilvánosság előtt az egyház azzal riogatott, hogy számos kulturális intézményt ki fogja túrni az eredeti tulajdonos, azaz "a nyugati hitvallások", és a köztől el fogják venni a königsbergi székesegyházat, a bábszínházat és a filharmónia épületét.
A törvény végül kizárta ugyan a külföldi egyházakat, de az nem volt elég: az egyház és a helyi duma kisütötte a nekik tetsző megoldást: az épületeket minél előbb egyházi kézbe kell adni, azazhogy az orosz ortodox egyház kezébe. Míg az orosz ortodox egyház mindeddig nem érdeklődött a barokk kori építészet iránt és legszívesebben vadonatúj épületeket húztak fel, a templomokat a szovjetidőkben garázsnak vagy raktárnak használtak, azóta pedig legjobb esetben múzeumok költöztek be. Így most kulturális intézményeket túrnak ki a korábbik szakrális építményekből, például abból a Kalinyingrad környéki Katalin-templomból, amelynek vakolata alatt értékes freskóit készültek épp feltárni egy német alapítvány segítségével. Ehhez képest az egyház a statikus mérnökök minden figyelmeztetésére fittyet hányva kitépett egy utólag beépített födémet. Általánosságban azonban inkább a nemrég felújított épületek érdeklik az egyházat.
Persze valamikor a terület egésze egyházi volt, hiszen 1525-ig a Német Lovagrendé volt (ezt követően világiasították, és Poroszországé lett). Az egyház erre hivatkozva tágan is értelmezi az "egyházi tulajdon" fogalmát: nemcsak a volt katolikus és protestáns közösségek tulajdonát nyúlják le, és nemcsak temlomokat, hanem iskolákat, kórházakat és szociális intézméyneket, hanem egy a hatvanas években épült művelődési házat is, az ezzel ellentétes népszavazási határozat ellen. Bejelentették ezen felül, hogy a kastélyra és több várra is igényt tartanak, hiszen ezek a lovagrendé voltak, tehát egyháziak. Volt mostanában másfajta egyházállami pillanat is: miután Zukanov kormányzó az egyházat az orosz államiság alapjának nevezte ki, volt, amikor az egyház dönthetett tüntetések engedélyezéséről. Azóta ki van tiltva a Gyözelem teréről a hetente az egyházi restitúció ellen szervezett tüntetések, amelyek tacepaója a kilencedik parancsolat: "Ne kívánd felebarátod házát."
Azok aránya, akik legalább néha beteszik a lábukat egy istentiszteletre, a helyi megfigyelők szerint erősen tíz százalék alatti.
