A svájci parlamenti választások előtt kisebb vihar keletkezett a St. Gallen-i biliben (igen, ennek apátságát gyújtották fel a kalandozó magyarok valamikor ezer éve). Történt ugyanis, hogy kissé kiélesedett a választási harc a két felsőházi mandátumért (a felsőházban kantononként két képviselő ül a kanton méretétől függetlenül, míg a nemzetgyűlésben a lakosság számarányának megfelelő súllyal vannak jelen a kantonok), és a harc hevében három katolikus közéleti ember levelet írt a katolikus zsinat tagjainak, amelyben „keresztény szempontból” kampányolnak a kereszténydemokrata jelölt mellett, mondván, csak ő tudja megfelelően képviselni a keresztény értékeket, és kiemelik, hogy az amúgy szintén katolikus szocialista jelölt távol áll az egyháztól és önéletrajzában hallgat vallási hovatartozásáról.
Namármost ebben számunka az az érdekes, hogy az ilyesfajta kampányoláson a címzett egyházi vezetők, közülük több kereszténydemokrata párttag, háborodott fel. Kikérték maguknak a „Kulturkampf”-ot, azaz a katolikus egyháznak az állam szekularizációja elleni 19. századi harcát idéző módszereket, és tiltakoznak az ellen, hogy az egyházat politikai ügyek eszközévé tegyék.