Az egyház pénze is, éspedig az üzleti életben, hiszen az egyháznak részvényei vannak, és mint részvényes beleszólhat a menedzsmentbe.

A német evangélikus egyházi bank ezentúl erőteljesebben akarja arra bíztatni a rajta keresztül befektető ügyfeleit (azaz egyházi intézményeket), hogy a közgyűléseken hangosabban követelje értékrendjének érvényesítését a menedzsmenttől. Ez persze lehet szép és jó, ha történetesen arról van szó, hogy a Deutsche Bankot részvényesei meggyőzik arról, ne fektessen be olyan cégekbe, amelyek bizonyos típusú fegyvereket gyártanak, de mondjuk annak nem örülnék, ha a katolikus egyház elkezdene Durex-részvényeket vásárolni, hogy abban a cégben érvényesítse befolyását.
Az evangélikus bank ezt a részvényesi befolyást hatékonyabb csatornákba szeretné terelni úgy, hogy csoportos képviseletet szervez a részvényesi közgyűléseken, és arra biztatja a befektetőit, szálljanak be a programba. Meg is határozták már az egyik témát: a munkavállalói jogokat. Cinizmusban ez felülmúlhatatlan: az evangélikus szociális intézmények épp a munkavállalói jogok semmibevételéről és alacsony béreikről híresek, amit azért tehetnek meg, mert egyházként kiharcolták maguknak azt a jogot, hogy ne kelljen az ágazati minimálbéreket és kollektív szerződéseket alkalmazniuk, hanem ennél rosszabb feltételekkel foglalkoztathassák munkatársaikat.
http://www.evangelisch.de/themen/wirtschaft/christliche-aktionäre-bündeln-ihre-stimmen-für-ethik54955
via: http://brightsblog.wordpress.com