A Térségi Egészségügyi Tanácsba az egyházak is delegálnak egy külön képviselőt (2011. évi 151. Közlöny, 37649. oldal), azaz nem kell osztozkodniuk a többi közfinanszírozott magánszolgáltatókkal, hanem külön képviselőt kapnak.
A köznevelési törvény 2013 szeptemberétől kötelezővé teszi a hit- vagy etikaoktatást az állami iskolákban (a kérdésről már írtam: a hittan nem pótolja a minőségi etikaoktatást). Ezzel van egy olyan apró technikai bibi, hogy az állami iskola nem tarthatja nyilván a felekezeti hovatartozást, illetve olyan adatot, amelyből az illető vallási meggyőződésére lehet következtetni.
A felsőoktatási törvény (is) megengedi az egyházi egyetemeknek, hogy vallási szempontból szelektáljanak az oktatók és hallgatók felvételénél. Előállt az a helyzet, amikor egy egyházi státusát vesztett teológiai főiskola nem követelhet meg vallási lojalitást a teológiatanáraitól, ellenben – mivel megkötések nincsenek – egy egyházi egyetem a nem teológiai képzésein is vallás különbségeket tehet. Ez utóbbi persze finoman szólva is elfogadhatatlan, két szempontból is: a nem teológiai képzéseken a tudományosságnak kell elsőbbséget élveznie az ideológia fölött (attól egyetem, kérem, és nem agymosoda), de ami nagyobb baj: közpénzből fenntartott állásoknál és hallgatói helyeknél vallási megkülönböztetést nem szabadna tenni (és ha szigorúak lennénk, akkor még a teológián is így kellene ennek lennie!).
Hanemhogy: mivel az egyházi egyetemek hallgatói létszámát állítólag nem fogják csökkenteni, az államilag finanszírozott hallgatókból nagyobb szeletet fognak ezentúl kihasítani (azaz nő az amúgy inkább a középszerűség hírében álló egyházi felsőoktatás súlya). Ez különösen a jogászképzésnél lesz érdekes, ahol a dolgok jelenlegi állása szerint a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az ELTE-n kívül már nemigen fog senkinek jutni hallgató.
