Bár a munkáltatónak elméletileg semmi keresnivalója nincs munkavállalói magánéletében, ez alól kivételt képeznek a német egyházi munkáltatók. Őket ugyanis a német jog kiemeli az általános munkajogi elvárások alól: igencsak korlátozott a munkavállalók gyülekezési joga és érdekérvényesítő tevékenysége (nincs joguk sztrájkolni), és a munkaadó vallásuk szerint megkülönböztetheti munkavállalóikat. Mivel számos oktatási és szociális intézmény egyházi kézben van és sok helyen alig van alternatívájuk, ez azzal jár, hogy számos dolgozó kénytelen dönteni: vagy legalább látszólag egyházhű, vagy elveszíti munkáját – az amúgy nem egyházi, hanem közpénzekből fenntartott intézménynél. Az egyházhűség pedig a hálószobára is érvényes: egy Bonn melletti község bölcsődéjének vezetőjét azért rúgták ki, mert elvált és összeköltözött új barátjával. A szülők fel vannak háborodva, a helyi önkormányzati képviselők közül pedig a kereszténydemokraták és a zöldek csöndben vannak, csak a szocialisták támogatják a szülőket, akiknek azonban a tartományi rendelkezések értelmében kevés beleszólásuk van abba, ki működteti az óvodát. A szülők annál is inkább fel vannak háborodva, mert a katolikus egyház egyetlen centtel sem járul hozzá az óvoda finanszírozásához: az egyház önrészét ugyanis az önkormányzat átvállalta, az egyháznak meg esze ágában sincs visszaadni az óvodát. A szülők most azt kezdeményezik, az önkormányzat vonja vissza az önrész átvállalásáról szóló határozatot, a pedagógus pedig munkaügyi pert indított.