Fel vannak háborodva a szicíliai Palermo hitoktatói. Az egyházmegye ugyanis egyházi erkölcsi bizonyítványt követel tőlük, hogy megtarthassák állásukat: a helyi papnak igazolnia kell, hogy az oktatók katolikus tanításoknak megfelelő életvitelt folytatnak. A hitoktatókat tömörítő szakszervezet szerint ezeknek a tanároknak azonban az egyház már egyszer megadta az engedélyt, hogy az ő nevében tanítsanak.
Olaszországban – a jövendő magyar állapotokhoz hasonlóan – az iskolák kötelesek megszervezni a hitoktatást, amelyet az egyház által megbízott, ám az állam által finanszírozott hittantanárok tanítanak (az iskolák elméletileg a hittan idejére kötelesek alternatív foglalkozásokat szervezni azoknak a tanulóknak, akik nem akarnak részt venni hitoktatáson, de erre – a hitoktatással ellentétben - jellemzően nincs pénz). A palermói egyházmegye érthető módon biztosítani szeretné, hogy a hitoktatók nem csak szavakban, hanem életvitelükben is tanúságot tesznek az egyház tanításai mellett, és úgy tűnik, nem bíznak abban, hogy szószólói nem prédikálják a vizet, hanem meg is isszák a levét. Az viszont kérdéses, hogy a hitoktatók közül hányan fognak a szigorított szabályoknak is megfelelni, tehát nem elváltak, nem élnek élettársi kapcsolatban, nem homoszexuálisok és nem alkalmaznak fogamzásgátlást, azaz csak a szaporodás kedvéért szexelnek és csak egyházi házasság keretében, valamint rendszeresen gyónni, misére és áldozni járnak.

http://marcalandimartino.wordpress.com/2012/03/12/3379/
http://www.cronachelaiche.it/2012/03/ora-di-religione-chi-predica-bene-e-razzola-male/