A tavalyi akció sikere láttán az idén több német városban is szerveztek csoportos kilépést nagycsütörtökre. Mivel az állam szedi be az egyházak részére az adót, nyilván is tartja a felekezeti hovatartozást (mármint a nagy felekezetekhez való tartozást), és aki ki akar lépni (és nem fizetni az egyházaknak), annak a polgármesteri hivataloknál kell intézkednie. Ennek apropóján szerveztek több helyen is tavaszi bulit, ahol egy pohár pezsgővel, tojáslikőrrel, csokinyúllal, illetve tapssal fogadták a kilépőket.
Mainzban 15-en léptek ki, és a nyuszifüles fejrevalóval tarkított bulihangulat számos járókelőt és újságírót is odacsábított. Az ellentüntetőkre ellenben nemigen csapott át a jó hangulat, már csak azért sem, mert ők arra hívták fel a figyelmet, hogy a két nagy egyház intézményeivel az egyik legnagyobb munkáltató – ami épphogy a kilépőparti egyik fő mondanivalója volt, persze bírálólag, hiszen az egyházak közpénzekből fenntartott intézményekben diszkriminálják a munkavállalókat, az ágazati béreknél kevesebbet fizetnek nekik, és megfosztják őket vallási és magánéleti szabadságuktól. A kilépők is a katolikus egyháznak a fogamzásgátlással és óvszerhasználattal szembeni álláspont mellett éppen ezt a bánásmódot hozták fel érvként a kilépésre. Mainzban az első kilépő könyvet kapott, Trierben pedig gyűjtést szerveztek a húsz eurós illeték átvállalására. Az egyik kilépő arról számolt be, hogy a tisztviselő próbálta lebeszélni a kilépésről és azt mondta neki, ne hagyja, hogy nyomást gyakoroljanak rá, ám az nem derült ki, miért gondolja, hogy az illető nem jószántából jött. Itt is, ahogy a többi városban is (Limburg, Wiesbaden, Mannheim, Heidelberg, München, ill. a határon túl, Luxemburgban) nagyon jókedvű volt a hangulat, szórólapokat is osztogattak, és a nem túl nagy létszám ellenére nagy médiaérdeklődésre találtak a rendezvények, az állami tévé híradójában, az RTL-ben, illetve a Blikk német megfelelőjében jelentek meg híradások az eseményekről.
