Hogy mennyire sérti az állami elismerés nagyobb szervezetekre való korlátozása a kisebb csoportok önrendelkezését, azt az osztrák példa is mutatja. Az osztrák (a monarchiából örökölt) rendszerben az állam előjogokat biztosít néhány általa elfogadott egyháznak, és a nem hierarchikusan szervezett vallásokat – pl. az iszlám és a zsidó csoportokat – is arra kényszerítette, hogy egy-egy, egyházként működő ernyőszervezet alá tömörüljenek. Ez az eljárás a közigazgatás szempontjából persze praktikusabb, mint 3-400 vallási közösséggel külön egyezkedni azok előjogairól, de míg a vallásgyakorláshoz való jogot nem sérti, a vallási önrendelkezést viszont nagyon is. Egyedül az ernyőegyházak jogosultak ugyanis képviselni a muszlim, ill. a zsidó közösségeket, az ő engedélyük is kell felekezeti iskolák indítására, és ők szabják meg az állami iskolákban szervezett, az adott felekezethez tartozó gyerekek számára kötelező hitoktatást. Így a török szunniták által irányított szervezet (Islamische Glaubensgemeinschaft in Österreich – Ausztriai Iszlám Hitközösség) határozza meg a szunniták (és a közelmúltig) az aleviták hitoktatását is, míg az Izraelita Hitközséget (Isrealitische Kultusgemeinde) még olyan közösségek külső képviseletére is feljogosítja a törvény, amelyet maga a hitközség el sem ismer zsidóként. Az osztrák muszlimok 10%-a volt csak hajlandó a hivatalos muszlim képviselet tagjává válni, ami erősen mutatja a legitimáció hiányát. Azok a közösségek, amelyek leválnak ezekről az országos egyházakról, másodrendű státuszba süllyednek és vallási közösségként vagy vallási egyesületként kell továbbműködniük, egyházi előjogok nélkül. Ennél jogfosztottabb helyzetben csak a felekezetmentes osztrákok vannak, akiknek érdekeiket (pl. az oktatás terén) csak egyszerű egyesületeken keresztül próbálhatják érvényesíteni.
Helyzetük javítására az aleviták nemrégen pereltek, aminek eredményeket az állam kénytelen volt őket külön elismerni. Most liberális muszlimok és az or hadas reformzsidó szervezet pert indított az iszlám- illetve a zsidótörvény megsemmisítésére, mert úgy látják, a két államilag elismert ernyőegyház az ő érdekeiket nem képviseli megfelelően.
http://hpd.de/node/13225 Hasonló problémákkal küzdenek egyébként Németországban is. Itt az iszlám hitoktatás mikéntje jelenti a problémát, ugyanis a bevett felekezetek itt is azzal az előjoggal rendelkeznek, hogy az állami iskolák helyiségeiben, az adott felekezethez tartozó (keresztények esetében megkeresztelt) gyerek számára kötelező, a vallási rítusokban való részvételre irányuló hitoktatást tarthatnak. Ezt az egyenlőség jegyében (és mellesleg annak jegyében, hogy még mindig jobb, ha az iszlám hitoktatás német nyelven és mindenki szeme előtt zajlik, mintsem hogy hátsó udvarokban szélsőséges imámok kezébe adják a gyerekeket). Észak-Rajna-Wesztfáliában ebből a célból a tartomány összetoborzott vallási képviselőket és tudósokat, akinek az a feladata, hogy valami össznépi iszlám hittant állítsanak össze. Amivel persze sértik az állam vallási semlegességét és állam és egyház szétválasztását (hiszen az állam beleszól vallási tartalmakba, holott erre államvédelmi szempontból ebben a formában nincsen szükség).
http://www.tagesspiegel.de/meinung/gastkommentar-vom-hinterhof-in-die-schule-am-grundgesetz-vorbei/6498142.html

Cornwall iskoláiban pedig ezentúl a vallásismeret órán nemcsak a kereszténységről, a zsidóságról és az iszlámról, hanem a pogány vallásokról is lesz szó. A pogányok (wiccan) elismerését követően ugyanis az oktatási tanács megállapította, hogy az elismerésből kifolyólag a druidákkal, boszorkánysággal és régi istenekkel is kell, hogy ismerkedhessenek a gyerekek az általános vallásismeret órákon. Bár Cornwallban hozzávetőlegesen ezrelékes nagyságrendben mozog a pogányok aránya, Angliában és Walesben a 2001-es népszámlálás szerint 40 ezer lakos vallotta magát pogánynak.
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2129821/And-double-maths--paganism-Schools-told-witchcraft-druids-RE-syllabus.html