Történészek megállapították, hogy a 17-18. században Észak-Európán öngyilkossági céllal elkövetett gyilkosságok hulláma söpört végig. Koppenhágában 100.000 lakosra átszámítva másfél öngyilkossági gyilkosság történt a 18. században, Hamburgban 0,4-0,5. Hogy miről van szó? – Arról, hogy az ember hihetetlen leleményességről tesz tanúbizonyságot, amikor arról van szó, hogy valamely vallási tilalmat hogyan lehet "legálisan" megszegni. Konkrétabban: Luther Márton nyomán erős hangsúly került az öngyilkosság tilalmára egyrészt, másrészt meg arra, hogy a halál előtti utolsó pillanatokban dől el túlvilági életünk sorsa: aki ekkor megvallja és megbánja bűneit, biztos lehet abban, hogy üdvözülni fog. Logikusan következik ebből a megoldás: elkövetsz egy halállal büntetett bűncselekményt, a kivégzéskor jól megbánod, és jutalmul megkapsz mindent: a vágyott halált és az üdvözülést.
Még híressé és megbecsültté is lehetett válni, ahogy 1744-ben történt a Harz-hegységben Magdalena Bremmel cseléddel, aki sokféle és nem épp törvénytisztelő módon próbált boldogulni, majd amikor házassági tervei is meghiúsultak, depresszióba esett és megölte gazdája négyéves kislányát. Bizonyos tekintetben jól járt: négyhavi osztatlan figyelem és megbecsülés jutott neki. A helyi földesúr ugyanis négy papot állított mellé, hogy felkészítsék a halálra, Bremmel pedig könnyek alatt megvallott és megbánt minden bűnét. A bűnbánó előtt a város lakói teljesen hasra estek, négy hónapon át ételt vittek neki, körülrajongták és figyelték minden szavát. Utolsó napján a város asszonyai felöltöztették, imáit pedig ketten is feljegyezték – Bremmel semmit nem bízott a véletlenre, és pontosan megkoreografálta halálát, így eltervezte, milyen zsoltárokat fog énekelni a vesztőhelyre való menet során. Utolsó imája három oldalt tett ki.
A hatóságok is rájöttek, hogy az öngyilkosjelöltek visszaélnek a rendszerrel. Dániában azzal kezdték, hogy kivégzésük előtt hetekig kínozták az öngyilkosjelölteket, de ezzel épp ellenkező hatást váltottak ki: minél nagyobb a szenvedés, annál biztosabb az üdvözülés, és a megkínzottak a lakosság szemében is megdicsőültek. Megoldást csak az hozott, amikor nem szabtak ki halálbüntetést öngyilkosjelöltekre. A kislányra gondolva azt mondom, talán mégis jobb ma, amikor a tömeg és a kitárulkozók vágyait kívülálló áldozatok nélkül elégítik ki a Mónika- valóság- és egyéb sók. Ami pedig a bűnbánatot és az üdvözülést illeti, ez a mondás jutott eszembe: „Bicikliért imádkoztam, de hiába. Aztán rájöttem hogy ez nem másképp működik: loptam egy biciklit és feloldozásért imádkoztam.” http://www.spiegel.de/wissenschaft/mensch/selbstmord-morde-protestanten-toeteten-um-in-den-himmel-zu-kommen-a-829979.html via www.hpd.de