Nemzetközi ateista kongresszust tartottak Kölnben. A köszöntők után P.Z. Myers (a Pharyngula blog gazdája) arról beszélt, ateista összejöveteleken miért jönenk elő olyan gyakran tudományos témák (azért, mert jellemzően empirikus adatokból kiindulóva racionálisan gondolkodunk), volt szó a lámaizmus bizarr szexuális szokásairól (a magasabb szintű szerzetesek a szexet arra használják, hogy a nő energiáit kiszipolyozva magasabb létformát érjenek el. A nőkkel azt hitetik el, ezzel javul a karmájuk és ha elég engedelmesek és ügyesek, legközelebb akár férfiként is újraszülethetnek, a családot simán megfenyegetik), Dan Baker elmondta, hogyan lett fundi lelkészből prédikátor, egy fiatal történész egyházak és diktatúrák együttműködéséről beszélt, Rolf Bergmeier bemutatta, hogy a kereszténység nem volt éppen üdvözítő hatással a középkori kultúrára (és legfőképpen az oktatásra úgy általában), és hogy kultúránk nem annyira zsidó-keresztény, mintsem sokkal inkább görög-római-arab, némi egyházi beütéssel. Gunnar Schedel a valláskritika jogosultságáról és határairól filozofált, és oda lyukadt ki, hogy a valláskritika arról ismerszik meg, hogy az egyén felszabadítására összpontosít. Michael Nugent, az ír ateisták elnöke az istenkáromlást tiltó ír jogszabályról adott elő, és az előadást követő hozzászólások arra a következtetésre jutottak, hogy több istenkáromlásra van szükség – főleg a humoros fajtából. Az ír ateisták ehhez a Dermotológiát találta fel, amely az új blaszfémiatörvényt alkotó Dermot Ahern köré szervezett kifigurázó kultuszt. Bemutatták az http://www.atheodoc.com/ ateista enciklopédiát. Joachim Kahl Max Ernst A szent szűz a gyemek Jézust fegyelmezi három tanú előtt című 1926-os képét elemezte, amelyért a festőt istenkáromlás miatt eljárás alá vonták. Annie Laurie Gaylor az általa és anyja által alapított Freedom From Religion Foundation kampányait mutatta be – a legutóbbit itt is bemutattuk. Taszlima Naszrín orvosnak tanult, és bár anyja nagyon vallásos volt, ő maga hamar ateista lett. Legelsősorban azzal, hogy elolvasta a Koránt és feltette azt a kérdést, ha Allah mindent tud, akkor miért nem tud bengáli nyelven szólni. Nyolcévesen arra is rájött, hogy anyja állításával ellentétben a nyelve nem esik le, ha szájára veszi Allahot. A filozófus Michael Schmitt-Salomon arról beszélt, hogy az ostobaság is tanult dolog – és a kritikai gondolkodást bizony fejleszteni kell. Fontos téma Németországban az egyházi intézményekben (közpénzekből) foglalkoztatott munkavállalók helyzete, anyagi és vallási kiszolgáltatottsága, amelyről a blogon is folyamatosan írok (l. a munkaügyek címkét). Leo Igwe a vallásmentesek és a racionális gondolkodás helyzetéről beszélt Afrikában. A babonák, a gyerekbántalmazások, az emberkereskedelem elleni, valamint a boszorkányként üldözött gyerekek megmentésében végzett elleni munkája miatt többször lecsukták hazájában, Nigériában. Most Németországból küzd azért, hogy az ENSZ, az EU és az egyes országok kormányai a nem vallásosak jogait is ugyanúgy védjék, mint a vallásosékét. Tapasztalatairól beszélt a wallisi Valentin Abgottspon is, akit a svájci kanton azért rúgott ki tanítói állásából, mert a tanterem falán lógó feszületet a tanári asztal fiókjába helyezte át (az ő történetét is ismertettük a blogon). Rebecca Watson a fundik nők elleni hadjáratát mutatta be, de nem hallgatta el, hogy prominens nőként milyen (finoman szólva) bunkóságokat és molesztálásokat tapasztalt az ateista és szekuláris mozgalmak egyes férfi tagjaitól. Carsten Frerk a német egyházak finanszírozásáról szóló, könyvben is publikált kutatásainak eredményeit mutatta be. A háromnapos konferencián pénzzel nemjáró díjat adtak át a németországi ateista buszkörút szervezőinek (a vonatkozó híreket l. az ateista_buszok címke alatt), és Dan Barker zenélgetett, aki úgy lett ateista, hogy keresztény zenét szerzett, és az ezzel kapcsolatos meghívások miatt számos vallási közösségben járt – és látta, hogy miközben mindenki biztos a dolgában, mégis nagyon eltérő dolgokat hisznek.
A konferenciát az IBKA, az Atheist Alliance International és a Giordano Bruno alapítvány szervezte.
