Négy brit eset került az Európa Tanács (nem keverendő az EU-val, amelynek Európai Tanácsa van) emberi jogi bíróság elé. Mind a négy esetben keresztények pereltek, mert úgy vélték, diszkriminálják őket. Kettő közülük azért veszítette el állását, mert nem volt hajlandó homoszexuális ügyfeleket fogadni – az egyik, Lilian Ladele anyakönyvvezetőként nem volt hajlandó bejegyezni azonos neműek élettársi kapcsolatait, holott az állami szolgáltatásokat egyformán kell nyújtania mindenkinek. A másik, Gary McFarlane egy civil szervezet munkatársaként nem volt hajlandó homoszexuális ároknak tanácsadást nyújtani – róla kiderült, egy belső eljárásban azt állította, vállal azonos nemű párokat is, holott mint utóbb kiderült, ez esze ágában sem volt. A másik két eset a ruházattal volt kapcsolatos. Itt a strasbourgi bíróság leszögezte, mérlegelni kell a munkáltató érdekei és a munkavállaló azon joga között, hogy közzétegye vallási meggyőződését. Nadia Eweida esetében a bíróság úgy ítélte meg, munkáltatója, a British Airways-nek nem sikerült megfelelően kiegyensúlyozott megoldást találnia. Shirley Chaplin ellenben, akinek egészségügyi és munkabiztonsági okokból tiltották meg, hogy ápolói munkája közben nyakláncon viseljen keresztet, szintén elvesztette a pert, mert a bíróság szerint munkáltatója számos megoldást javasolt neki (többek között azt, hogy kitűzőt viseljen).
A brit humanisták szövetsége szerint a bíróság éppen azt tette, amit a humanisták javasolnak az ilyesféle konfliktusokra: megvizsgálták, hogy az adott esetben a vallás kinyilvánítása mások jogait sérti-e.

http://iheu.org/european-court-human-rights-throws-out-christian-discrimination-claims