1. Rosszabb hozzáférés az államilag finanszírozott oktatáshoz: bár a felekezeti iskolák is állami finanszírozásúak, kimazsolázhatják a nekik tetsző gyerekeket, míg a nem vallásos szülőknek sokszor messzebbre kell vinniük gyerekeiket.
Mindeközben semmivel nem jobbak/sikeresebbek a felekezeti iskolák, ha figyelembe vesszük a tanulók hátterét.

2. Az állam lehetővé teszi, hogy a felekezeti iskolák diszkriminálják a tanárokat, így a nem megfelelő felekezetű tanárok elhelyezkedési esélyei rosszabbak, sok állásból eleve ki vannak zárva.

3. A brit iskolákban törvényileg kötelező a közös, keresztény színezetű imákon való részvétel. Aki nem akar részt venni, az az iskola közös programjaiból zárja ki magát. A lakosság 70%-a helyteleníti ezt, és számos iskolaigazgató nem tartja be a törvényt.

4. A felsőházban püspökök ülnek, akik választói felhatalmazás nélkül gyakorolnak hatalmat, sokszor a választói akarattal ellenében.

5. Az egyházak, más világnézeti szervezetekkel ellentétben, adómentességet élveznek. Bár ezt néha a közcélú tevékenységgel indokolják, ezeket az egyházak állami támogatásból végzik, és a tényleges közcélú tevékenységet illetően nyilván jár az adózási kedvezmény – úgy, ahogy a nem egyházi szervezeteknek is.

6. A kisebbségek védelmének hiánya. A vallásra való hivatkozás miatt az állam számos embert megfosztja az őt megillető védelemtől. A gyerekek nemi szerveinek csonkítása és a kényszerházasságokon kívül itt a saría-bíróságokat sem szabad elfelejteni, amelyek eltűrésével az állam számos muszlim nőt megfoszt attól a lehetőségtől, hogy az őt megillető jogokat a gyakorlatban is érvényesítse.

7. A BBC a vallásokat reklámozza. Közpénzeket költ vallási műsorokra, miközben ezek nézettsége saját felmérései szerint is minimális. A katolikus egyházfő látogatását részletesen közvetítette, miközben a pápa tevékenységét bírálókat alig juttatta szóhoz.

8. Államilag finanszírozott lelkészek dolgoznak az egészségügyben, a börtönökben és a hadseregben.

9. Felekezetek bevonása hivatalos ceremóniák megrendezésébe: számos állami szertartásból, így pl. akár koszorúzásokból kihagyják a nem vallásos polgárokat, így pl. az elesett katonákra csak vallási keretekben emlékszik az állam, miközben a katonák egy része minden bizonnyal nem volt vallásos.

10. A lelkiismeret egyenlőtlensége: az állam abból indul ki, hogy egy vallásos ember lelkiismereti szabadsága többet ér, mint azé, aki álláspontját nem a vallással indokolja. Míg pl. vallási indoklással át lehet hágni öltözködési szabályokat, ezt vallási indoklás nélkül nem engedi meg az állam (pl. bíróságokon).

A részletes, hivatkozásokkal kiegészített listát itt találjátok: http://coelsblog.wordpress.com/2013/02/19/britains-10-worst-violations-of-religious-equality/