Ez volt a mottója az idei nyuszibulinak, amelyet több német város mellett Luxemburgban is tartottak vallásmentes csoportok. A rendezvények egy részét a városháza előtt volt, ahol az egyházból kilépni szándékozókat segítették – igaz, ezt a lépést nem mindenki teheti meg, hiszen aki az egészségügyben vagy szociális intézményben, esetleg bölcsödében dolgozik, az gyakran egyéb lehetőségek hiányában kénytelen egyházi irányítású munkahelyeken elhelyezkedni, ahol vége a vallásszabadságnak (hiába állami finanszírozásúak ezek az intézmények). Van, akinek a sokszor 30 euró körüli kilépési illeték jelent nehézséget, de az ő számukra a vallásmentesek amolyan „keresztszülőként" anyagi segítséget is ajánlanak. A tiltakozások másik vetülete, hogy számos helyen a hatóságok rendelik el az egyházi ünnepek betartását vallási hovatartozástól függetlenül és nagypénteken mindenféle rendezvényt betiltanak – erről már többször volt szó ezen a blogon, és az idei nyuszibuli mottója is erre reflektál. Zártkörű kulturális rendezvényt is tilos megtartani például a bochumi járási önkormányzat szerint, hacsak nem férnek el egy magánlakásban. A bochumi „Religionsfrei im Revier" (kb. „vallásmentesen a kerületben") csoport ugyanis felkérte a helyileg illetékes hatóságokat a jogszabályok értelmezésére, és ez jutott válasznak. A csoport ennek ellenére megtartotta a nagypénteki filmvetítést (Monty Pythonék Brian élete című filmjét lehet majd megtekinteni), hogy tiltakozzanak a német törvények klerikális elemei ellen. Pedig tulajdonképpen a fundamentalista vallásosság uralta államokra jellemzője, hogy jogszabályokkal teszik kötelezővé a vallási előírások betartását a polgárok magánéletében. Egy szabad társadalom magától értetődően tiszteletben tartja, hogy keresztény nők és férfiak ilyenkor meggyászolják vallásalapítójuk halálát és gondoskodik arról, hogy nem zavarják meg a szertartásaikat, az azonban elfogadhatatlan, hogy depressziós magaviseletre köteleznek mindenki mást is és betiltanak mindenfajta nyilvános szórakozást.
Ez néhol abszurd helyzetekhez is vezet: Baden-Württemberg tartományban például már januárban dörgedelmes levelet kaptak a szórakozóhelyek, hogy súlyos bírság vár rájuk, ha nem tartják be szigorúan a tartományban 18-ra rúgó tilos napokat (az, hogy egy konkrét rendezvény ténylegesen megzavar-e egy konkrét vallási szertartást, nem szempont). 2012-ben pedig Mannheimben a rendőrség felügyelte, hogy egy lakodalmas társaság a húsvét előtti szombaton ne hogy a tánctilalom lejárta előtt kezdje ropni – a vendégeknek éjfélig kellett várniuk a táncolással.
Egy március eleji újságírói kérdésre mind az evangélikus, mind a katolikus egyház szóvivője normálisnak tartotta, hogy az ő ünnepeiken senki ne hágja át az ő előírásaikat. Mindketten meg is követelték az ezzel kapcsolatos hatályos törvények betartását, illetve érvényesítését a hatóságoktól, mondván, nem szempont, hogy ezek a törvények korszerűek-e még. A tartományi kormánypártok két helyi szervezete mindenesetre most a törvények módosítását követeli. Példamutató ebből a szempontból Bréma, ahol 2018-ig fokozatosan megszűnik a keresztény ünnepek speciális törvényi védelme, mégpedig azzal az indoklással, hogy magát a vallásgyakorlást a polgári, illetve a büntetőtörvény kellőképpen szavatolja.
http://brightsblog.wordpress.com/2013/03/22/karfreitag-privatvorfuhrung-das-leben-des-brian-verboten/
http://hpd.de/node/15512
http://www.jungewelt.de/2013/03-26/030.php
