Kapott már Rétvári Bence rendesen (megérdemelten), amiért a Közgáz (polgári nevén most éppen Budapesti Corvinus Egyetem) rektorát az épület aulájában csücsülő Karl Marx-szobor eltávolítására szólította fel, mert Marx antiszemita és kommunista volt. Annak nyilván csak örülni tudunk, hogy Rétvári a faji üldözés elutasításának jelét adta, még akkor is, ha – amint erre többen is rámutattak – a Corvinus Egyetem korábbi névadója mellett olyan alakok szobraival is illene foglalkoznia, mint pl. Horthy Miklóséval vagy éppen (hogy ne a katolikus egyházatyákat sorolgassuk, hanem a magyaroknál maradjunk) Prohászka Ottokáréval, akinek írásaiból halála után csakugyan merített a magyarországi antiszemitizmus.
Magyarán saját háza táján is illene sepregetnie.
Sőt, a szomszédnál is: alig bírom kivárni, hogy Rétvári végre felszólítsa a magyarországi Evangélikus Egyházat, határolódjék el bizonyos Luther Márton kései zsidóellenes politikája ellen.
Azt remélni sem merem, hogy Rétvári esetleg további társadalmi csoportok kirekesztése ellen felszólaljon és magához ölelje mondjuk például a szingli és/vagy gyermektelen heterókat és a boldog párkapcsolatban élő homo-, transz-, intra- és egyéb szexuálisokat.

Ennél forradalmibb tettre szeretném Rétvári Bencét felkérni: árnyalt gondolkodásra.

Annak belátására, hogy a minket körülvevő jelenségek – az embereket beleértve – gyakran kicsit bonyolultabbak annál, hogy elég legyen őket mindössze kettő darab fiókból az egyik belesuvasztani. Érdemes felismerni, hogy az emberséghez nem elég jónak és rossznak az általa biztosnak vélt tudása (micsoda önteltség, úgy mellesleg) – a fekete és a fehér szín bizony a megvilágítástól is függ, és a szürkeárnyalatokat és érdemes meglátni, a színekről nem is beszélve.
Bálványimádás és ördögűzés helyett ajánlom Rétvárinak (és csapatának, természetesen), szemellenzők nélkül vizsgálódjon, elemezzen és gondolkodjon árnyaltan. Jutalma az lesz (amellett, hogy a médiában nyilatkozó társai kevésbé fognak hülyét csinálni magukból), hogy bálványai nem vakítják el, az ijesztőnek tűnő jelenségekben is megtalálja tanulságot, és hogy az embertársaihoz való viszonyát nem az határozza meg, hogy a mindössze két (mi<->ők) sublód közül melyikbe suvasztotta bele az illetőt.