A magyarországi egyházfinanszírozást nem (sem) könnyű áttekinteni, mert az egyházak („egyház” alatt itt azokat a társadalmi szervezeteket értjük, amelyeket a vonatkozó törvények „egyház”-nak minősít) számos jogcímen kapnak támogatást, ellenben nem kötelesek átláthatóan gazdálkodni. Az egyházak gazdálkodása három részre osztható:
- hitéleti tevékenység
- vállalkozási tevékenység
- állami támogatásból finanszírozott egyéb tevékenységek.
Az egyházak csak az utóbbi két tevékenység gazdálkodásáról kötelesek elszámolni, a hitéleti tevékenységükkel kapcsolatos pénzügyeket nem áll jogában senkinek sem firtatni. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy számos vállalkozási tevékenység is hitéletinek minősül, ha a hitélethez kapcsolható - ilyen például a kegytárgybiznisz, a rekreációs szolgáltatások nyújtása vagy a tankönyvkiadás is.
Az egyházak az alábbi forrásokból gazdálkodnak (ahol másképp nem jeleztük, a 2012 vagy 2013. évi költségvetési törvényben szereplő adatokat szerepeltetjük):
SzJA 1%-a
Az adófizetők személyi jövedelemadójuk 2*1%-ának felhasználásáról dönthetnek. A „civil” 1%-ot 1997 óta valamely civil szervezet részére ajánlhatják fel, míg a „második” 1%-ot 1998 óta valamely egyháznak vagy alternatívaként egy a kormány által megjelölt állami zsebnek ajánlhatjuk fel. Ezen a címen az egyházak 2012-ben kb. 10,580 milliárd forintot kaptak.
Ez a finanszírozási forma ugyan akár elfogadható is lehetne, ha nem lenne vele több probléma is:
1. Akik nem valamely egyház javára kívánnak rendelkezni, azok számára csak egy az állam által kijelölt ún. „kiemelt költségvetési előirányzat” áll rendelkezésre alternatívaként; közhasznú társadalmi szervezet javára nem lehet erről az összegről rendelkezni. Itt a jogalkotónak lehetővé kellene tenni, hogy legalább az olyan nagy, vallásilag el nem kötelezett nemzetközi szervezeteknek is felajánlható legyen az 1%, mint a Vöröskereszt vagy az Orvosok Határok Nélkül.
2. Az egyházak ténylegesen felajánlott összegen felül is részesülnek az 1%-ból. Az állam 1998-tól az SzJA 1%-ának a felét, 2013-tól pedig a 90%-át adja át az egyházaknak (az 1997. évi CXXIV. törvény 2013 eleji módosítása alapján), miközben az adóhivatal 2013. szeptemberi sajtótájékoztatója szerint a 3,90 millió adófizető polgárból 1,09 millióan (azaz 26%!) nyilatkoztak valamely egyház javára. A kiemelt költségvetési előirányzatra 350 ezren, azaz az adófizetők 9%-a „szavazott” (a nyilatkozók negyede választotta a költségvetési előirányzatot). Mellesleg majdnem kétszer ennyien rendelkeztek adójuk „első”, civil 1%-áról (1,9 millió, azaz 49%), mint ahányan az adó „egyházi” 1%-áról nyilatkoztak.
3. Az egyházak nem kötelesek átlátható módon gazdálkodni ezekkel a pénzekkel, mivel ezt a pénzt „hitéleti” célokra kapják.
Ingatlanjáradék
Míg a többi ingatlantulajdonos az 1949 körüli államosításokért nem kapott kárpótlást, az egyházak az 1990-es években részben természetben, részben ingatlanjáradék formájában visszakapták épületeiket. Természetesen az ingatlanok visszaszolgáltatása is költségekkel járt, ennek költsége még most is évi 3-5 milliárd forint. Az ingatlanjáradék gyakorlatilag egyfajta kényszerbérlet, és összege folyamatos növekedést mutat: 2007: 8,77 milliárd, 2008: 9,3 milliárd, 2009: 9,8 milliárd, 2010: 10 milliárd, 2011: 16,4 milliárd, 2012: 16,95 milliárd, 2013: 17,95 milliárd.
Kistelepülésen szolgáló lelkészek jövedelemkiegészítése
Ezen a címen az egyházak évi 1,6 milliárd forintot kapnak.
Hitoktatás finanszírozása
Évi 3,1 milliárd forint, de ehhez 2013-tól még hozzájön a felmenő rendszerben kötelezővé tett iskolai hittan normatív finanszírozása, és beterveztek további 100 milliót a kislétszámú hittancsoportok finanszírozására.
Teológiai felsőoktatás
A teológusképzésre az állam a 2012-es költségvetés szerint 2,37 milliárd forintot fordított. (Az egyházi intézmények nem teológiai szakjait is az állam finanszírozza.)
Egyházi épített örökség védelme, rekonstrukciója
1,35 milliárd forint
Egyházak kulturális tevékenységek támogatása
750 millió forint
Egyházi kulturális tevékenység 2
2013-re 650 millió forint. 2011-ben és 2012-ben az egyházi szórványprogramok és a Templom és iskola program kapott 200-200 millió forint állami támogatást.
Egyházi karitatív szervezetek támogatása
618,7 millió forint jut olyan, korábban nevesítetten támogatott szervezetek működési költségeire, mint a Baptista Szeretetszolgálat vagy a közvetlenül a Vatikán alá tartozó Máltai Lovagrend Máltai Szeretetszolgálatára, a Katolikus Karitaszra, a Johannita Segítőszolgálatra, a Magyar Református Szeretetszolgálatra és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetre.
Továbbá 1,2 milliárd forint támogatás jut a 2013-as költségvetésben a piarista rend fejlesztéseire (2012-ben ugyanennyit kaptak a költségvetés tartalékából).
Egyéb eseti egyházi támogatások (pl. a költségvetési tartalékból)
A 2013-as év során többször került sor egyházak támogatására az általános tartalékból, amelyből elvileg váratlan kiadásokat szabadna csak fedezni. Ebből a tartalékból 4,12 milliárd forint jutott egyházi fejlesztésekre (Sárospatak, Kalocsa, Debrecen, Budapest-Gazdagrét). Ezen felül jutott 140 millió a nagyberegi református líceumra, plusz 30 milliót kapott az Emberi Erőforrások Minisztériuma az egyházakkal kapcsolatos ügyek ellátására, 475 millió forintba került az államnak egy új állami iskola létrehozása Hajdúsámsonban, a régi, a Hit Gyülekezetének a kezébe került iskolának a pótlására (azaz ez egy egy egyháznak adott ajándék egyik költségtétele), és végül ide sorolhatjuk a magyarországi és a külföldi magyar cserkészetnek juttatott 150 millió forintot is.
Átcsoportosítottak továbbá (a 1727/2013 kormányrendelettel) 4 milliárd forintot a közalkalmazottak bérére rendelkezésre álló keretből az egyházi intézmények alkalmazottainak a javára.
Egyházi közoktatás finanszírozása
Az oktatás finanszírozása 2013-ig két fő forrásból történt: 1. a központi költségvetéstől kapott normatív támogatásból, és 2. a fenntartó saját hozzájárulásából. A két forrás aránya a rendszerváltás óta eltolódott úgy, hogy a központi költségvetésből kapott normatív támogatás aránya csökkent, és az iskolákat fenntartó önkormányzatoknak, alapítványoknak stb. egyre nagyobb részt kellett biztosítani a finanszírozásból. Nem úgy az egyházaknak: nekik az állam az 1997-es Vatikáni Szerződés alapján (amelynek juttatásait az állam az egyenlő bánásmódra hivatkozva a többi egyházra is kiterjesztett) automatikusan megtérítette a fenntartó által fizetendő részt is (a gyakorlatban kiszámolták, átlagosan mennyi pénzzel járultak hozzá az önkormányzatok az iskolák finanszírozásához egy tanulóra számítva, és ezt az összeget az egyházak megkapták). Ezt a kiegészítő normatív támogatást az állam az egyházaknak juttatja, amely szabadon dönt, mely iskolájának mennyit juttat belőle.
A nem egyházi iskolák csak külön megállapodások révén jutottak ehhez a kiegészítő normatív támogatáshoz, így az ő részükre nagy volt a csábítás, hogy egyházi fenntartót alapítsanak iskolájuk számára – ennek vetett véget az egyháztörvény, amely parlamenti jóváhagyáshoz kötötte az ezekkel a kiváltságokkal járó egyházi státusz megszerzését. A kevésbé tehetős önkormányzatok így anyagilag abban voltak érdekeltek, hogy iskoláikat átadják valamely egyháznak és ezáltal megszabaduljanak a finanszírozási tehertől. Ezt 2011-ig egy olyan rendelkezés enyhítette, amely szerint az iskolát átadó önkormányzatnak még 5 évig magának kell biztosítania a kiegészítő finanszírozást, de miután ezt a kötelezettséget a Fidesz-KDNP kormány eltörölte, egyik évről a másikra több száz oktatási intézmény került egyházi kézbe.
2013 januárjától központosításra kerültek az önkormányzati iskolák a finanszírozás tekintetében is, és az egyházi iskolákat továbbra is teljes állami finanszírozást kapnak (erről egyébként külön kormányhatározatokban biztosította egyes egyházakat a kormány a 2012 során), míg a nem egyházi nem állami iskoláknak csak külön megállapodások keretében biztosítja az állam ezt a finanszírozást.
Egyházi szociális tevékenység finanszírozása
Az idősotthonok finanszírozásának a szerkezete gyakorlatilag azonos az iskoláknak a normatív finanszírozásáéval: míg a nem egyházi (azaz az önkormányzatok és alapítványok által fenntartott) intézményeknek a költségeknek hozzávetőlegesen a felét más forrásokból kell fedezniük, az egyházi intézmények a rendes normatív támogatás mellett kiegészítő normatív támogatást kapnak a központi költségvetésből. Pénzügyi szempontból idős és egyéb szociális otthonok fenntartói számára is az a kedvező (vagy adott esetben az intézmény túlélésének a záloga), ha egyházi kézbe kerülnek.
Európai Uniós pályázati pénzek
Magyarország az Európai Uniótól különböző jogcímen támogatásokat kap a gazdasági felzárkózás elősegítése érdekében. Ezeket a pénzeket részben kiemelt állam beruházásokra fordítják (pl. közúti, tömegközlekedési és vasúti fejlesztések), nagy részét pedig pályázatok útján osztják szét olyan projektekre, amelyek a pályáztató reményei szerint elősegítik az adott térség gazdasági fejlődését. Ezeket a pályázatokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kezeli, és a pályázatok nyerteseinek listáját böngészve számos egyházat is találunk.
2012-ben 11,1 milliárd, 2013. október végéig 8,6 milliárd forintot nyertek el egyházi intézmények, részben egyházi oktatási, szociális és hitéleti (!) intézmények fejlesztésére, de részben kimondottan hittérítő (pardon, keresztény értéket közvetítő) programokra. Utóbbiak egyenként jellemzően 10-50 milliós támogatást kaptak. Ami a nagyobb projekteket illeti, jutott például 1,3 milliárd forint egy szombathelyi egyházi iskola építésére, 434 millió Mindszenty-emlékhelyre, 106 millió Mária-útra és 2012-ben 252, 2013-ban 327 millió református emlékútra, 1,5 milliárd a pécsi egyházmegye turisztikai fejlesztéseire és 2,46 milliárd a „Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely turisztikai fejlesztésére”.
Egyházak adókedvezményei
Az egyháztörvény értelmében a tevékenységek széles köre nem számít vállalkozási tevékenységnek, ami versenyelőnyt biztosít az egyházi szolgáltatónak. Nem minősül vállalkozási tevékenységnek pl. a hitélethez kapcsolódó kiegészítő tevékenység vagy az egyház nyugdíjpénztára, a kegytárgyak forgalmazása, a tankönyvek előállítása, stb. Nem minősül vállalkozási tevékenységnek a pénz fialtatása sem, azaz a kamat, osztalék stb. nem vállalkozási bevétel. Ennek következménye, hogy ezeknek a tevékenységnek a pénzügyeit illetően az egyházak azt csinálnak, amit akarnak, ugyanis az állam csak az államtól nem hitéleti célokra kapott támogatásokkal és a vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos gazdálkodást ellenőrzi. A vállalkozási tevékenységek hitélethez kapcsolása egyben adómentességet és ezzel versenyelőnyt jelent a szolgáltatásaikat nem hitélethez kapcsolva nyújtó szolgáltatókkal, vállalkozókkal szemben.
Az egyházi személyek továbbá nem a tényleges jövedelmük után fizetnek társadalombiztosítást, hanem csak a minimálbér után.
Ezen kívül illetékmentességet is élveznek az egyházak.
Az adókedvezmények nem számszerűsíthetők - erre akkor lenne lehetőség, ha az egyházak hitéleti tevékenységével kapcsolatos gazdálkodás ellenőrizhető és számonkérhető lenne.
A hívek adományai és egyéb befizetései
Az egyházak maguk is szednek a köznyelvben néha „egyházadónak” nevezett tagdíjat, továbbá pénzt szednek szolgáltatásaikért, és adományokat gyűjtenek (pl. szertartásaik során is perselypénz formájában).
Átláthatóság, ill. számonkérhetőség hiányában ezeknek a forrásoknak az összegéről sem sokat tudni.