A németországi egyházi intézmények igen széles beleszólással rendelkeztek alkalmazottaik magánéletét illetően. Nem csupán a hitélethez szorosan kapcsolódó szakmákban van ez így (ahol akár természetes), hanem az egyházi működtetésű intézményekben dolgozó bármilyen munkavállalója tekintetében érvényesítik az adott valláshoz kötődő erkölcsök betartását. A katolikus óvoda elutasíthatja az evangélikus óvónőt, katolikus ápolda a második házasságban élő önkéntest. 
Egy (volt) egyházi alkalmazott azonban nem hagyta magát, és az Európai Emberijogi Bíróság végül neki adott igazgat. Megállapította ugyanis, hogy egy orgonaművészt nem lehet csupán azért kirúgni, mert a katolikus egyház házasságtörőnek minősíti. Egy munkaszerződés aláírása nem értelmezhető úgy, hogy a munkavállaló elkötelezi magát, hogy válás esetén önmegtartóztató életmódot folytat" - állapította meg a bíróság. A felperes 1980 óta dolgozott kórusvezetőként egy német parókián. 1994-ben feleségével szétváltak, és miután a munkáltató megtudta, hogy a munkavállaló új élettársa gyermeket vár, előzetes figyelmeztetés nélkül felmondtak neki. Mivel akkor még nem vált el jogerősen, az egyház házasságtöréssel és bigámiával vádolta a férfit, aki ezzel vétett a katolikus egyház alapszabályai ellen és ezért alkalmatlan egyházi szolgálatra. Bár még 1997-ben jogellenesnek mondták ki a felmondást, a fellebbviteli bíróságok másként látták, így Strasbourgban kötöttek ki a peres felek. A férfi ugyanis úgy érezte, nem tartják tiszteletben a magánéletét. Az emberijogi bíróság neki adott igazat, mondván, a férfi magánéletét nem tartották tiszteletben, és még megélhetésétől is megfosztották, hiszen az ő szakmájával nehezen talál munkát az egyház berkein kívül. 
  Az 53 éves felperes vissza szeretne kerülni orgonája mellé, amelyet ő tervezett meg, és amelynek megépítésében is részt vett.  

www.welt.de/politik/deutschland/article9823313/Kirchen-duerfen-Ehebrechern-nicht-mehr-kuendigen.html