Blogoltam már arról, hogy az iszlám országokban sem mindig úgy zajlik az élet, ahogyan azt a vallási boncok szeretnék, és másutt is olvashatunk hasonló fejleményekről. Az arab félszigeten még nemi felvilágosításra is vállalkoznak, igaz, arra hivatkozva, hgoy így sok baj és sok válás előzhető meg.
Az iráni párokat most épp a Bálint-napi, a vallási reszim által amerikainak elítélt szokások fogták meg: a tiltás ellenére az utcán kezet fogva sétáltak a párok, és nemcsak a blogokat, hanem a hagyományos újságok apróhirdetés-rovatait is elárasztották a házaspárok szenvedélyes szerelmi vallomásai, a boltok pedig hirtelen megteltek szívecskés ajándéktárgyakkal. Az állam ugyan ezeket az igényeket más, helyi ünnepekre szeretné átirányítani, mint pl. Ali, az első imám és Fatima esküvőjének napjára vagy az iszlámnál régebbi, szerelmet, szeretetet és a földet ünneplő ősi perzsa ünnepnapra, de az ezeken használt tárgyak és jelképen csakugyan erősen hajaznak a bálintos szivecskékre. 
Az új módit részben épp az a rezsim tette leehtővé, amely amúgy alaposan megnyirbálta a nők jogait ls lehetőségeit. Ugyanakkor ugyanis a forradalmi iszlámista intézményeknek szükség volt munkaerőre, nőire is, így épp vallásos, vidéki családokból származó nőknek nyílt leehtőségük önálló életre (a családi bezártsághoz képest viszonylagos mozgásszabadságra és gazdasági önállóságra). Így ahelyett, hogy tiniként férjhez mentek volna ahhoz, akit apjuk kiválasztott, később házasodtak, éspedig saját maguk, személyes szimpátia alapján választott pasihoz. Ezzel párhuzamosan egyre öntudatosabbá is váltak a nők, és még vidéken is megváltoztak elvárásaik a házassággal szemben, ahol ma már szeretetet és intimitást keresnek. És nemcsak később mennek férjhez a nők, de kevesebb gyereket is szülnek: a 21. századra az egy nőre jutó gyermekek száma 2 alá csökkent. 

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2009/mar/04/iran-women 

Ajánló: Marjane Satrapi: Persepolis (dvd-n is kapható), és Pályán kívül