A német humanistaszövetség (Humanistischer Verband Deutschlands) Berlinben megnyitotta első hospice-házát, amelyben új otthonra találhatnak azok a súlyos betegek, akik ápolása már nem oldható meg saját otthonukban. A hospice célja, hogy ezeknek az embereknek személyre szabott szolgáltatásokkal az adott körülméynek között a lehető legjobb életminőséget biztosítva megkönnyítsék életük utolsó szakaszát. 

Az intézmény megnyitása egybeesik és másik, nem azonos, de kapcsolódó üggyel: a páciensek előzetes rendelkezéseiről szóló szövetségi parlamenti döntéssel, amely végre, hatéves vita után, tisztázta ezeknek az iratoknak a jogi státuszát. Eddig a bíróságok ugyanis hol azért ítéltek el orvosokat, mert nem vették figyelembe a beteg korábbi rendelkezéseit arról, milyen elvek mentén történjen a kezelése, ha öntudatlan állapotba kerül, hol pedig azért, mert az orvos a páciens korábbi döntését figyelembevéve választotta meg a kezelést. A törvény egyértelművé teszi, hogy az orvos kötelessége figyelembe venni a beteg korábbi állásfoglalását, és szükség esetén a családdal együtt kell megvizsgálnia, hogyan értelmezendő a beteg rendelkezése az adott helyzetben. Mivel ezek a rendelkezések többnyire azzal a szándékkal készülnek, hogy a beteget ne tartsák mesterségesen életben, ha visszafordíthatatlanul komába esik, az egyházak a törvény elfogadása ellen lobbiztak. - Az NZZ összefoglaló kommentárja: http://www.nzz.ch/nachrichten/zuerich/mein_wille_mein_tod_1.2822590.html

A haldoklás megkönnyítéséről és az öngyilkossághoz való segítségnyújtásról vitáznak Svájcban is, ahol két civil szervezet próbál segíteni a szenvedőkön. Pontosabban nem tudják eldönteni, hogy parlamenti vitát indítsanak-e a kérdés szabályozása érdekében. Jelenleg ugyanis a törvényesség határán működik a két szervezet (az Exit és a Dignitas), amelyek egyike külföldieket is fogad, és miközben a Szövetségi Tanács egyik konzervatív-liberális tagja úgy látja, célszerű lenne lehetőleg pontosan szabályozni, milyen körülmények között és milyen feltételek mellett engedélyezhető az öngyilkossághoz való segítségnyújtás, a keresztény-konzervatív oldal nem hajlandó szabályozással úgymond legitimálni ezt a társadalmi igényt. A lakosság ugyanis sokkal inkább attól tart, hogy úgy jár, mint az olasz Eluana Englaro, azaz életben tartják, mintsem attól, hogy elteszik láb alól. 

Hogy mindez hogyan fest közrelről, az olvassa el Polcz Alaine írását arról, milyen volt napokig virrasztani haldokló férje mellett, hogy ott legyen, amikor sokadszorra is vissza kellett utasítania a már felesleges beavatkozásokat.