A Vatikán internetes oldalán közzétett egy laikusoknak szóló angol nyelvű tájékoztatót arról, milyen eljárás követendő, amikor egy egyházi elöljáró tudomást szerez szexuális molesztálásokról. Ez önmagában szép és jó, de ha el is olvassuk, kissé elhamarkodottnak tűnik ezt a több éve érvényes rendelkezéseket összefoglaló szöveget széles körben áttörésként ünnepelni.
Az ugyanis tele van megengedő megfogalmazásokkal: Minden vádat ugyan ki kell vizsgálni, de nem kötelező pl. szemmel tartani a vádlottat vagy átmenetileg eltiltani a gyerekekkel való foglalkozástól - ez csak egy lehetőség ("the bishop may impose precautionary measures"), és a szöveg csak bátorítja a püspököt ("he is encouraged"), hogy általános hatáskörével élve ilyen intézkedéseket tegyen. A rendelkezés határozottabban is előírhatná a jogkövető magatartást a világi törvények tekintetében, a jelenlegi megfogalmazás ("Civil law concerning reporting of crimes to the appropriate authorities should always be followed") nem teljesen kötelező érvényű. A bűnösnek talált papra nem kötelező büntetést kiróni, csak lehet ("can"), és a kiróható büntetések legsúlyosabbika a papi hivataltól való megfosztás. Amennyiben a pap bűnösnek vallotta magát és vállalja, hogy imával és vezekléssel tölti napjait, a püspököt feljogosítják arra, hogy korlátozza a pap lelkigondozói munkakörét vagy el is tiltsa tőle, de ez sem kötelező. Nagyon súlyos esetekben az ilyen ügyekben illetékes hittani kongregáció a pápát kérheti fel a papi szentség visszavonására. A pápa elé kerülnek azok az ügyek is, amikor a pap maga kéri a laikus állapotba való visszahelyezését. ezekben az ügyekben a pápa "pro bono Ecclesiae", azaz az egyház érdekeit szem előtt tartva köteles dönteni. 

http://index.hu/kulfold/2010/04/12/a_vatikan_feljelentesre_kotelezte_a_puspokoket/
http://www.vatican.va/resources/resources_guide-CDF-procedures_en.html