Azzal szokták vádolni a hitetleneket, hogy nem is ismerik rendesen a vallásokat. Ez ugyan, mint nemrég bebizonyosodott, nem igaz. A hívők ugyan saját hitükről sokat tudnak, de a másokéról annál kevesebbet, míg az összes nagyobb vallást összevéve az ateisták tudnak a legtöbbet. Mindenesetre azzal egyetértek, hogy a tudás sosem árt, ezért is szoktam időnként nem csak szekuláris és ateista dolgokról írni, hanem vallások belügyeiről is.
Az Egyesült Államok éves katolikus püspöki konferenciája előtti napokon ezen a hétvégén egy igen fontos kérdésről tanácskoznak. Az ördögűzésről van szó. Az amerikai ördögűzéshez értő papok ugyanis arra panaszkodnak, hogy nem tudnak eleget tenni a sok megkeresésnek; annyian fordulnak hozzájuk attól való félelmükben, hogy az ördög megszállta őket. A korábbi, 1614-ből származó útmutatást 1999-ben megújították, így most egy esetleges ördögűzés előtt orvos meg kell, hogy vizsgálja a beteget, hogy kizárják a mentális vagy fizikai betegséget. Az a célt tűzték ki, hogy minden egyházmegyében legalább egy ember képes legyen megállapítani, ki az, akinek valóban ördögűzésre van szüksége. Ilyesmire csak akkor van szükség, ha az ördög valóban átvette az irányítást az illető felett, ami igen ritka. Az ördög szokásos tevékenysége csak a kísértés, ennek ellenszere pedig a jó spirituális élet, a szentségek betartása és az imádság. Hogy a bizonytalan olvasóknak segítsünk az eligazodásban: a valódi megszállottság jelei az ismeretlen nyelven való beszélés, emberfeletti testi erő kifejtése, hirtelen undor olyan spirituális dolgoktól, mint amilyen a szentelt víz vagy Isten neve, étvágytalanság és álmatlanság, valamint a bőr vakarása, megrágása vagy megvágása.
A hír kapcsán a Pharyngula meg is kérdezte, ilyenkor hol a fenében is marad az újságírótól amúgy elvárt kritikai hozzáállás - ha nem egyházról lenne szó, ilyen hírt is a megfelelő kritikával kezelnék. - Bár lehet, hogy a dolog magáért beszél?
