Hogy mi köze van a katolikus homofóbiának a latin misézéshez, arról egy új könyv szól, olyasvalaki tollából, aki mindezt saját bőrén élte meg. David Berger néhány hónappal ezelőttig a konzervatív teológia csodagyereke volt.  
Szép karriert adott fel: a sportos és fiatalos 42 éves teológus a legfontosabb német katolikus konzervatív teológiai folyóirat szerkesztője, az Aquinói Tamásról elnevezett pápai akadémia tanára, a Hittani Kongregációja tisztviselője és a Jasna Gora lovagrend tagja volt. Bejáratos volt a Pius-testvérek (amelynek egyik püspöke tagadja a holokausztot), a Krisztus légiója (amelynek vezetője, Maciel atya gyermekeket molesztált, köztük állítólag a sajátját is) és az Opus Dei köreibe. 
Karrierje a latin mise bűvöletében indult, amely a könyv szerint a maga átesztétizáltságával sok homoszexuális irányultságú férfi első drogja. Eme tiszta férfivilág levegőjét nő nem rontja. A hagyomány-orientált klérus tagjait kéz- és lábcsókok, rituális lábmosások révén gyengéd szálak fűzik egymáshoz. Kiélhetik a csipke, a brokát, rojtok és uszályok iránti vonzalmukat. A szerző szerint az egyházi ruhák kereskedelme homoszexuálisok kezében van. A régi mise az esztétikummá vált szent önmagáért való megélése olyan érzelmekkel, amelyeket Gustave Flaubert, Charles Baudelaire, Oscar Wilde és Stefan George kultiváltak. A nemiségüket kiélni nem tudó papok a hagyományos férfiliturgiában erotikus érzelmeiket szublimálhatják: tiltott vágyaikat átcsatornázhatják elfogadott rituális mozdulatokba. 
A könyv számos egyházi belügyet taglal. Miután XVI. Benedek újra engedélyezte a latin misét, az haute couture is visszaszerezte pozícióját. De jellemző a homoszexualitás és a homofóbia összefonódása: a legmilitánsabb buzigyülölők nemegyszer maguk is buzik, és azok, akiknek nem sikerül teljesen betartani az önmegtartóztatás követelményét, rossz lelkiismeretüket kompenzálva különösen hangosan szorgalmaznak ultrakonzervatív álláspontokat. 
Ezt a teológus szerző számos példával is illusztrálja. A 2004-es Sankt Pölten-i szexbotrány után, amelyben két csókolózó pap fényképe megkerülte a világot, bezárták az ottani papneveldét és az egyik papot eltiltották szakmájától. De a helyettes vezető, aki a pápa személyi titkárának, Georg Gänswein jóbarátja és doktorandusza a vádakat liberális egyházi vezetők összeesküvésének minősítette és gyorsan a hagyományos liturgia feltétlen hívévé szegődött. Az egyház pedig szépen elfelejtette a szakmától való eltiltást, és újból lelkészként engedte dolgozni. A "L’Avvenire" című katolikus lap főszerkesztőjeként Dino Boffo a pápai nemi erkölcsök hangos védelmezője volt, míg aztán az "Il Giornale" című lap ki nem derítette róla, hogy homoszexuális, aminek következtében lemondott. 
A személyzet kisiklásai bizonyos szempontból a szerző szerint jól is jönnek az egyháznak: finom zsarolásra és hatalma érzékeltetésére használja. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobb alázatot lehet követelni elégtételként. 
Bergerrel magával is majdnem ez történt: A Kreuz.net elnevezésű, a homoszexualitást hangosan üldöző és a latin misét pártoló német portál megtalálta Berger Facebook-profiljának eseményei között az idei kölni meleg és leszbikus hetet. Zsarolni próbálták, csak azzal nem számoltak, hogy ő inkább kiugrik. 

A könyv: David Berger: Der heilige Schein. Als schwuler Theologe in der katholischen Kirche. Ullstein-Verlag, Berlin 2010. 
www.tagesanzeiger.ch/kultur/buecher/Die-parfuemierten-Traditionalisten-/story/10969276