Semjén Zsolt kezdeményezésére az amúgy szűkös 2011. évi állami költségvetésből plusz ötmilliárd jutott a katolikus egyház ingatlanjaiért járó járadékra, illetve plusz négy milliárd jutott a (nem csak katolikus) egyházi intézményeknek az oktatási normatív támogatáson felül biztosított kiegészítő normatíva kipótlására (ezt az összeget az önkormányzati iskolák esetében az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk, az alapítványi iskoláknak viszont csak az alap támogatás jár. Erről a két dologról még az év végén megállapodást is írt alá a kormány felhatalmazásával Semjén Zsolt és a katolikus egyház. Érdemes az ilyen szerződéseket elolvasni (ez a mostani a Hivatalos Értesítő 2010. évi 104. számában jelent meg). A szöveg persze tartalmaz mindenféle udvariassági preambulumokat, de azért van benne egy-két érdekesség is, ami tulajdonképpen nincs közvetlen összefüggésben a fenti két támogatással.
Odáig még redben, hogy az állam a 2005-2008-as évekre az Állami Számvevőszék által még az Erdő Péter bíborossal borozgató Kovács Árpád számvevőszéki elnök alatt megítélt plusz forrásokat átadja, és az egyház cserében lemond a vonatkozó időszakkal kapcsolatos igényeiről (azért ez a négymilliárd ne tévesszen meg senkit, nem olyan sok az: az egyházi kiegészítő normatíva 2008-ban évi 24 milliárd volt, a négymilliárdos kiegészítés pedig négy évre szól - azaz a kiegészítő támogatás 4%-án [1/24] vitatkoztak össze).
Ami kimondottan a katolikus egyháznak ingatlanjáradék címén megítélt plusz 5 milliárdot illeti, már kicsit érdekesebb a helyzet. Ezzel ugyanis a katolikus ingatlanok járadéka duplájára nőtt, amit azzal indokolnak, hogy ingatlanjaik értékéhez képest a katolikus egyház kevesebbet kapott a többinél. Ez az összeg azonban nem egyszeri, hanem ezentúl a járadék kiszámításának alapját képezi.
A két lepapírozandó pénzügyi adományon túlmenően azonban az állam a szerződésben tudomásul veszi és elfogadja a katolikus egyház jogát, hogy belső törvényhozást és bíróságot működtessen, teljesen általánosságban közfeladatnak elismeri a katolikus egyház intézményeinek tevékenységét, valamint megerősíti, hogy a mindenféle egyházi intézmények működtetéséhez az önkormányzati intézményekkel azonos mértékű támogatást ad (ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyivel az önkormányzatok az állami finanszírozáson felül saját költségvetésükből, annyi plusz támogatást kapnak az egyházak - ez a fenti évi 24+1 milliárd). De kötelességet vállal az állam a szerződés 5. cikkében arra, hogy az egyház hit- és erkölcstanoktatását pénzügyileg támogatja, „függetlenül attól, hogy az oktatás milyen fenntartású intézményben és milyen intézményi keretek között történik.”
Mindezt azonban az állam gúzsbakötése tetézi, egy olyan rendelkezés, amely a Vatikáni Szerződésben rögzített egyházi privilégiumokat is gyakorlatilag örökre bebetonozza: a szerződésnek nincsen lejárata, csak közös megegyezéssel módosítható, beleértve, hogy csak az egyház egyetértésével lehet olyan rendelkezést hozni, amely az egyház vagy egyházi személyek „jelenleg hatályos kedvezményeket szűkítené”.
Ilyen típusú szerződéseket más összefüggésben "jó erkölcsbe ütközőnek" nevezik.
KIEGÉSZÍTÉS (jan. 15.): Szerettem volna megtudni, hogy az ingatlanok piaci értéke és a járadék összege hogyan viszonyul egymáshoz. Ehelyett azt tudtam meg az eheti HVG-ből (2011. évi 2. szám, jan. 15., 17. oldal), hogy azért kapja úgymond a felekezetsemlegesség elve alapján a katolikus egyház a plusz öt milliárdot, mert Orbán Viktor 1998-2002. közötti miniszterlenöksége idején megállapodott a protestáns egyházakkal arról, hogy ingatlanjáradék címén a tényleges ingatlanjáradék mellett kiegészítő támogatást kapnak történelmi érdemeikre és közfeladatellátó tevékenységükre hivatkozva. 1998-as összegek vannak hozzá: akkor a reformátusok 300 millió járadékot és 1 milliárd forint kiegészítést, az evangélikusok 200 millió forint járadékot és félmilliárd kiegészítést kapott.
Magyarán sikerült megint egyszer igazságtalanságot igazságtalansággal tetézve "orvosolni" az "egyenlőtlenséget".
