A Narancsban kétoldalas interjú olvasható Rosta Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vallásszociológusával. Érdekességek: a "vallásosság" fogalmának definíciós nehézségei, a vallás mint barkácsolás (az emberek zöme nem egy az egyben követi valamely egyház tanításait, hanem egyedileg rakja össze vallási hitének tanításait), ami pl. lakosságnak a "maga módján vallásos" felét is jellemzi. A II. világháború előtti vallásgyakorlási módokról nincsenek megbízható adatok, vallásszociológiai felmérések csak a 70-es évektől vannak. Az egyházi statisztikák szerint az ötvenes években "meglepően magas volt a hívők száma" (mármint ami az egyházi kötődést illeti), és a vallásosság a Kádár-korszakban csökkent. A lakosság zöme "vallásosnak" tartja magát, de nem egyházias értelemben. Egy 2008-as ifjúsági kutatás szerint a 15-29 éves korosztály fele mondja magát vallásosnak, "de ebből csak 10% egyháziasan", úgy 30%-tól távol áll a vallás, és 10% tudatosan ateista. Nemcsak a vállaltan ateisták között felülreprezentáltak az értelmiségiek, hanem a tudatosan vallásosak között is. A szociológus kicsit még fejtegeti a politikai részvételproblémáit (egyrészt sokak szerint a vallásnak nem evilági dolgokra kell, hogy irányuljon, másrészt a keresztényeknek mint társadalmi csoportnak is vannak demokratikusan képviselendő értékeik, érdekeik stb. [talán itt az a probléma, hogy a KDNP ezen értékek képviselete során olyan támogatói bázisra hivatkozik, ami valójában nem áll mögötte - hiszen alig mérhető a párt támogatottsága, olyan alacsony]). Az alkotmányt illetően úgy gondolja, a vallás politikai befolyását a volt szocialista országaiban még erősebben utasítják el a polgárok, mint Nyugat-Európában.

www.mancs.hu