Az Ipsos nevű szociológiai kutatóintézet-hálózat Global @dvisor Survey címmel 24 országban (Magyarországon is) végzett a globalizációval kapcsolatos, gazdasági és vallási kérdésekre kiterjedő kutatást, amelynek néhány eredményét a múlt héten közzétettek. Ezeket az eredményeket persze némi óvatossággal kell fogyasztani, hiszen egyazon kérdést különféleképpen értelmezhetnek különböző kultúrákban, a kutatást pedig interneten végezték (a szaúdi adatok nem reprezentatívak, mert az alanyok kihagyhatták a vallásra vonatkozó kérdéseket). A sajtóanyag az eredmények egy részét nem bontja országokra, ami szerintem kár, hiszen egy-egy országcsoporton belül is nagyok lehetnek az eltérések.
Néhány adatot mégis érdemes kiragadni:
arra a kérdésre, hogy a vallás biztosítja-e azokat a közös értékeket, amelyekre a 21. századi társadalmaknak szükségük van, az „igen” válaszok szórása 91-2% (Szaúd-Arábia, Indonézia) és 19-21% között (Svédország, Belgium) szóródnak. Magyarország a középmezőnyben van, a megkérdezettek 45%-a ért egyet az állítással. Több kérdés azok attitűdjeit firtatja, akik magukat valamely felekezetnek a vallást gyakorló vagy nem gyakorló tagjának nevezték. Így aztán 52%-uk azt mondta, vallása nem játszik szerepet abban, hogy jótékony célokra adományokat nyújtson. Itt is nagy a szórás, hiszen a felekezeti hovatartozás másként értelmeződik a különböző országokban. A felekezeti tag magyarok mindössze 14%-a mondta, hogy vallása fontos szerepet játszik abban, hogy adományoz-e jótékony célokra, míg a keresztények átlagosan 24%-a értett ezzel egyet.
Azzal az állítással, hogy „Az én hitem/vallásom az egyetlen út az üdvözüléshez” a hívők, ill. magukat valamely felekezet tagjának mondók 75 (Szaúd Arábia) és 5% (Spanyolország) közötti arány értett egyet, az európaiak jellemzően 5-10% közötti aránnyal, míg az olasz és lengyel hívők 15-a értett ezzel egyet. Talán bíztatónak mondható, hogy a nagyobb felekezeti csoportok átlagát nézve még a muszlimoknak is csak a 61%-a ért ezzel egyet (hinduk: 26%, keresztények: 19%).
Míg Szaúd-Arábiában, Indonéziában és Brazíliában gyakorlatilag minden hívőnek fontos a hite (100%, 99%, 97%), ez az arány Svédországban és Franciaországban 41% (Magyarország „alulról” a 7. a maga 51%-ával).
Persze magára a felekezeti hovatartozásra is rákérdeztek, és ezek az adatok kissé megbízhatóbbak is, mint az, hogy a különböző helyeken különbözőképpen értelmezett „vallási hovatartozás” alapján valamilyen hittel/vallási identitással rendelkezők életében milyen szerepet játszik a vallás. Itt is persze hatalmas a szórás: míg a kérdésre válaszoló szaúd-arabok 97%-a mondta, hogy valamely felekezethez tartozik, a japánok 67%-a azt mondta, nincs hite vagy felekezeti hovatartozása, olyan sem, amelyet „csak” nem gyakorol. Őket a kínaiak követik 62%-nyi hitetlennel (4% keresztény, 1% muszlim, 21% buddhista, !5 „egyéb” és 8%-nyi nem válaszolóval). Ehhez persze hozzá kell tenni egyrészt, hogy Kínában a hatalom nem látja szívesen a szervezett és látványosabban fellépő felekezeteket, de azt is (és ez talán a fontosabb tényező), hogy buddhista-daoista környezetben a vallás jellemzően eleve kevésbé szervezett (az eléggé totalitárius tibeti verziókon kívül), és meglehetősen képlékeny valami, amelynek különböző formáival (istenek, szertartások, stb.) sokan jellemzően inkább pillanatnyi igényeik szerint élnek.
Az európaiak tekintetében mi magyarok rögtön a svédek után következünk: míg a svédek 49%-ának nincs hite vagy felekezeti hovatartozása, nálunk 40%-nyian nyilatkoztak így, utánunk pedig a németek, franciák és britek következnek (38, 37, 35%). A spanyolok 21, az olaszok 15 és a lengyelek 8%-a vallástalan és hitmentes. Persze kérdés, hogy a magyarok vonatkozásában hogyhogy ennyivel több a felekezet- és hitmentes, míg az utolsó népszámláláskor. Több tényező is elképzelhető: egyrészt elképzelhető, hogy a vallásosak és hívők aránya jóval magasabb az internetet nem használók körében (főleg ha feltételezzük, hogy az idősebbek vallásosabbak, viszont kisebb arányban használják az internetet), de szerepet játszhat az is, hogy a megkérdezettek jobban bíztak az Ipsos-felmérés anonimitásában mint a népszámlálóbiztoséban, aki esetleg történetesen gyerekük tanítónénijének a barátnője volt (itt az idén valamelyest segít majd az internetes kitöltés), és az állam ellenőrzi, hogy mindenki szépen kitöltötte-e a kérdőívet (ezen viszont az internetes kitöltés sem segít).
http://www.ipsos-mori.com/Assets/Docs/News/ipsos-global-advisor-views-on-globalisation-and-faith.pdf
