Nagy-Britanniában több olyan vita került a bíróságok elé, amikor egy-egy munkavállaló vallására hivatkozva nem volt hajlandó elvégezni a munkáját, illetve alkalmazkodni a cég dresscode-jának. Volt köztük, aki ahhoz ragaszkodott, hogy egyenruhája fölött vallási jelképeket viseljen és munkahelyén térítsen, és volt, aki anyakönyvvezetőként nem volt hajlandó azonos nemű párok kapcsolatát bejegyezni, mert az ellenkezik vallási elveivel. A munkavállalók elvesztették pereiket, de a brit esélyegyenlőségi hivatal fontolgatta, hogy az érintettek ügyeit továbbviszi az Európai Emberijogi Bíróságra. Hosszas, jogvédő szervezetekkel folytatott konzultáció után ettől mégis eltekint, ahogyan ezt egyébként a Brit Humanista Egyesület javasolta is. Ezekben az esetekben ugyan az érintettek úgy érveltek, hogy keresztényként hátrányosan megkülönböztetik őket, valójában azonban vallási hovatartozásukra hivatkozva ők szerettek volna hátrányosan megkülönböztetni másokat azzal, hogy megtagadnak közszolgáltatásokat, vagy kollégáikat piszkálják a munkahelyükön. A vallásos hittel kapcsolatos igényeknek addig lehet teret adni, amíg ezzel nem csorbítjuk mások jogait.
http://www.humanism.org.uk/news/view/902
A püspöki kar azért is érzi magát vallásszabadságában megsértve, mert a párkapcsolat hivatalos elismerésének az azonos nemű párokra való kiterjesztését elutasítják és emiatt bigottnak tartják őket.
http://freethoughtblogs.com/butterfliesandwheels/2011/10/bishops-running-wild/