Arról kellett ítélkeznie a német szövetségi közigazgatási bíróságnak, hogy egy tanuló megkövetelheti-e iskolájától, hogy az iskolai szünetekben imádkozhasson. A bíróság amolyan salamoni döntést hozott: a tanuló elméletileg imádkozhat ugyan, de csak akkor, ha ezzel nem zavarja a tanulók békés együttélését. Az iskola, bár nyitott a vallások iránt pl. azzal is, hogy lehetőséget biztosít a hitoktatásra, elsődlegesen nem a vallás, hanem a békés együttélés és a tanulás helye. Ez a békés együttélés élvez elsőbbséget: az adott iskolában potenciális konfliktusforrás az ima, mert a muszlim diákok között az okozott vitákat, hogy egyesek az iszlám egy bizonyos értelmezését kérték számon másokon és azzal vádolták őket, hogy nem viselkednek rendes muszlimként és nem teljesítik vallási kötelezettségüket. Ilyen konkrét körülmények között az iskolaigazgató a bíróság szerint joggal tilthatja meg a folyosón való imádkozást, az iskola békéje érdekében.