Afganisztánban a nőknek korlátozott lehetőségeik vannak nemhogy életük alakítására, de még testi épségük megőrzésére is. Épp a minap úgy menekült meg egy nő a börtönből, hogy férjhez ment – erőszaktevőjéhez, mert arrafelé nemi erőszakért nem azt csukják le, aki elköveti, hanem azt, aki elszenvedi. A családtagoktól elszenvedett veréstől sincs hova menekülni, családon, rokonságon kívül nincs élete egy nőnek, és a megszökött bántalmazott nőket többnyire „haza”viszik bántalmazóikhoz.
Egy fiatal tv-producer, a 27 éves Sami Madhi próbál ezen változtatni. Egyórás, „Nikáb”, azaz „Maszk” című tévéadásában bántalmazott nőket szólaltat meg.
A nők nemcsak fejkendőt, hanem arcuk előtt egy kék-fehér (a kék a burka, a fehér az ártatlanság színe) maszkot viselnek, amely mögül teljes nyíltsággal mesélnek életükről. Beszélgetőpartnerük egy nő – immár a harmadik, az első kettőt a családja kényszerítette a munka abbahagyására, és az adás rendezőnőjét a nyílt utcán fenyegették meg. A harmadik moderátor egy emberijogi civil szervezet munkatársa. Reklámidőt egyetlen cég sem mert vásárolni.
Egy évig keresték az első megszólalásra vállalkozó nőt, de az adásnak azóta híre ment, és most már a bántalmazottak kopognak, hogy a nyilvánosság védelme alatt megoszthassák történetüket. Madhi azt tervezi, hogy ismét megszólaltatja az első évad nőit, mert nyomon szeretné követni a sorsukat. Az adás nézőinek 60%-a egyébként férfi.
Egy évig keresték az első megszólalásra vállalkozó nőt, de az adásnak azóta híre ment, és most már a bántalmazottak kopognak, hogy a nyilvánosság védelme alatt megoszthassák történetüket. Madhi azt tervezi, hogy ismét megszólaltatja az első évad nőit, mert nyomon szeretné követni a sorsukat. Az adás nézőinek 60%-a egyébként férfi.
