Nem csak nálunk harcolnak egyesek foggal-körömmel a vasárnapi szombat minél rendesebb betartásáért, hanem Angliában is. Igaz, bár van, aki a nyitvatartási rend keresztényellenességre panaszkodik, itt is és ott is nem elsősorban a vallási kötelmekre hivatkoznak (nem is csoda, hiszen ezeket sokan nem érzik magukénak), hanem a családi élet megóvására (mintha más napon nem lehetne családi életet élni) és a munkavállalók jogaira (mintha ezeket más módon nem lehetne ennél sokkal jobban védeni – miért ne dolgoznék mondjuk másfélszer annyiért vasárnap, ha szombaton is tudok a gyerekeimmel foglalkozni, mert a háztartás hétköznap intézem, amikor a gyerek oviban van), és persze itt is, ott is, elsősorban a kiskereskedelemre összpontosítanak (a pincér, a szakács, a buszvezető, a riporter, az ápoló és persze a papok, lelkészek nyugodtan dolgozhatnak továbbra is vasárnaponként). Pedig Angliában aztán tényleg biliben tört ki a vihar: csupán arról lenne szó, hogy az olimpia néhány hete alatt engedélyt adnának a 280 négyzetméternél nagyobb boltoknak a mostaninál hosszabb vasárnapi nyitva tartására. A kisboltok most is addig tartanak nyitva, ameddig megéri nekik.