Komolyan vette feladatát a Vatikán bioetikai tanácsának az új vezetése. Szegények azt hitték, a tanácsnak az a célja, hogy tudományos vita keretében vizsgáljon bioetikai kérdéseket. Ezért aztán a februári konferenciára olyan orvosi eljárásokról is hangoztak el előadások, amelyeket az egyház elutasít. A tanács egyes tagjai felháborodtak azon, hogy az egyház által nem elfogadhatónak ítélt eljárásokkal kell ismerkedniük, és lemondásra szólították fel a vezetőséget. A tanács titkára azt próbálta megértetni, hogy a vezetőség célja az volt, hogy bezárkózás helyett párbeszédet alakítson ki a tudomány képviselőivel.

Ahhoz természetesen joga van bármely egyháznak, vallási közösségnek, hogy kijelentse, bizonyos orvosi eljárások az ő istenükből nemtetszést, esetleg megtorlást váltanak ki - ahhoz viszont már nincs, hogy ezt az álláspontjukat megalapozatlanul tudományos köntösben tálalják (és belefoglaltassák a mindenkire érvényes világi jogszabályokba, ahogy ahhoz sem, hogy a velük kapcsolatba kerülőktől, pl. tőlük oktatási, szociális, egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevőktől) elhallgassák a nekik nem tetsző eljárások létezését (és azt, hol lehet ezekhez hozzájutni) és/vagy ezekről tudományos szempontból pontatlan információkat terjesszenek).

A katolikus egyház (is) szereti tudományosan megalapozottnak feltüntetni álláspontját. Hogy a "tudományossága" mennyit ér, ezt szépen bemutatja ez az eset (is): gondolkodni addig szabad, amíg nagy ívben kerülünk el minden a dogmákat potenciálisan megkérdőjelező dolgot és még a létezését sem hozzuk szóba. (Valószínűleg ezért nincsenek tisztában azzal, hogy a legtöbb abortusz a természet lelkén szárad: a zigóták zöme sosem fejlődik terhességgé.)

Az eredeti cikk: index.hu/tudomany/2012/05/09/lazadas_a_vatikan_bioetikai_tanacsaban/