Az eheti Narancsban többoldalas cikket olvashattok a kiszivárogtatott vatikáni iratokról, amelyekről Gianluigi Nuzzi könyvet rakott össze Sua Santita (Őszentsége) címmel. Nuzzi korábban a vatikáni bankról írt könyvet Renato Dardozzi, a bank ügyeinek tisztába tételével megbízott, 2003-ban elhunyt pap hagyatéka alapján. Míg a korábbi könyv titkos számlákra, az Enron vállalat kenőpénzbotrányban játszott szerepre, illetve a korábbi kereszténydemokrata párt- és miniszterelnökre, Giulio Andreotti főhaszonélvezőre világít rá (megemlítve, hogy a titkos számlákat arra is használták, hogy a rendszerváltás után is pénzeljenek kelet-európai katolikus egyházakat), a mostani a Narancs szerint inkább hatalmi harcokra (nem, nem „haladók" és „konzervatívok" közötti harcokra gondolnak, hiszen „haladók" már nemigen vannak a Vatikánban, hanem csupán különböző kl˘ikkek közöttiekre) derít némi fényt, így a „Boffo-módszerre": Dino Boffót, az olasz püspöki kar lapjának, az Avvenirének a főszerkesztőjét előbb bizonyítottan hazug vádakkal kicsinálták, majd – miután eljuttat a pápának egy levelet, amelyben megnevezi azokat a személyeket, akik mozgatták az ügyet – kiszúrják a szemét  az olasz püspökök tévécsatornájának a vezetői székével (pedig ha igazgat mondott, eljárást kellett volna indítani, ha hazudott, akkor viszont alkalmatlan tévécsatornát vezetni). Persze a pénz és a politika itt sem hiányozhat: szó esik a Vatikán és a volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi szimbiózisáról, amely révén Berlusca keresztény szavazatokhoz, a Vatikán viszont pénzhez, illetve adómentességekhez jutott. Olvassátok itt: Magyar Narancs, 2012/25. szám, jún. 21., 11-13. oldal.