Nagy-Britanniában az állam erőteljesen kivonul az oktatásból – pontosabban a közoktatás minőségbiztosításából, mert finanszírozni továbbra is a köz finanszírozza – és még olyan iskolákat is hajlandó finanszírozni, amelyek nem tartják magukat az alaptantervhez. A brit humanisták, ismerve az antropozófia néven futó ideológiát, kérdőre vonták az oktatási tárcát, amely azzal próbálta megnyugtatni őket, hogy az iskolákban nem fognak antropozófiát tanítani. Ez önmagában azonban nem megnyugtató, hiszen ezt amúgy sem tanítják tárgyként, hanem ez határozza meg a tananyag tartalmát. És itt azért lesznek gondok: a kémia keretében kerül szóba a homeopátia mint példa arra, hogy a „jelenleg domináns atommodell” nem tud minden hatást leírni. Biológiaórán tanítják az antropozófia megalapítója, Rudolf Steiner elképzelését, miszerint a szív nem pumpa, hanem érzékszerv, és kiemelik a betegségek fontosságát (régebben az antropozófia azért ellenezte az oltásokat, mert a gyerek fejlődése szempontjából fontosnak tartották, hogy a gyerek megbetegedjen, ma inkább a szülők „döntési jogát” hangsúlyozzák – ezért azokban az országokban, ahol nem kötelezőek az oltások, a Waldorf iskolákban rendszeresek a bárányhimlő- és kanyarójárványok). A tanárok kézikönyveként használt anyag kiemeli, hogy a „darwinizmus” bizonyos jelenségek működését elírja, de gyökerei redukcionisták és a viktoriánus etikába nyúlnak vissza, és fontos, hogy a tanulók megértsék annak korlátait. Az „ellentér” fogalmát pedig, amely a spirituális világkép kelléke, a geometria részeként tanítják a gyerekeknek. A biztonság kedvéért ezek az iskolák eleve nem kínálnak leehtőséget arra, hogy a gyerekek természettudományos tárgyakból érettségizzenek.
