Arról, hogy a vallási sértődöttségből való felháborodást és az istenkáromlás vádját hogyan lehet politikai célokra felhasználni, Kenan Malik blogján olvashatunk. Malik blogján a From Fatwa to Jihad: The Rushdie Affair and its Legacy című könyvéből publikált részleteket, amelyek a Sátáni versek, mind a 2005/6-os dán karikatúrák nyomán „kitört” tiltakozások (politikai) hátterét vázolják fel.
A „vallási sértődöttség” első széleskörű nyilvánosságot kapott esete bizonnyal az indiai muszlim családba született és Nagy-Britanniában élő Salman Rushdie könyve volt, amelytől elsőként korábbi hazája, India (pontosabban annak pénzügyminisztere!) tiltotta el a potenciális olvasókat gyakorlatilag még mielőtt a könyv megjelenéséről értesülhettek. A tilalom aztán a síita egyházfő, Khomeini ajatollah fatvájába torkollt – ő Rushdie meggyilkolására szólította fel híveit és vérdíjat tűzött ki a fejére, minek következtében Rushdie egy ideig bujkálni kényszerült (a vérdíjat egyébként a minap emelte fel egy muszlim alapítvány). Malik blogján olvashatjuk, hogy a muszlim szavazókra vadászó indiai politikusok, két ázsiai muszlim csoport, a dzsamát és a deobandi rivalizálása, illetve a Pakisztán destabilizálására törekvő csoportok felhasználták a „felháborodottak” által, de még vezéreik által sem olvasott könyvvel mesterségesen gerjesztett feszültséget saját céljaikra, miközben a könyv az arab és az amerikai és európai muszlimok zömét (a Nagy-Britanniában élő ázsiai, a dzsamát és a deobandi mozgalmak által uraltak kivételével) hidegen hagyta, míg a szaúdik diplomáciai eszközökkel akarták eltüntetni a könyvet a polcokról. A fatva a szaúdi-iráni versengés egy lépése volt: Khomeini ajatollah ezzel az iszlamistákat Irán mellett igyekezett felsorakoztatni, belpolitikai ellenségei vitorláiból is kivette a szelet, és véget vetett minden kísérletnek a nyugati kapcsolatok javítására. A könyv 1988. október elején jelent meg, a fatváig 5 hónap telt el.
Érdekes részleteket tudunk meg Malik blogján a dán karikatúrák előzményeiről. Gondoltátok volna, hogy az egész ügy egy az iszlám jobb megértésére irányuló gyerekkönyv volt? Három illusztrátor is visszautasította a szerző, Kåre Bluitgen felkérését, és a negyedik is csak név nélkül vállalta – mert mindannyian féltek, hogy őket is megölik, mint Theo van Gogh holland filmest, hiszen sok muszlim ellenzi a próféta vizuális ábrázolását. Erről a balos Politigen lehozott egy cikket, majd a jobbos Jyllands Posten kulturális szerkesztője, Flemming Rose 40 karikaturistat kért fel Mohamed ábrázolására – azt akarta tudni, milyen mély az öncenzúra. A felkértek közül 12 vállalta, és a karikatúrák 2005. szeptember 30-án jelentek meg. Nem történt semmi. A muszlimok észre sem vették, amíg néhány hét elteltével az újságírók meg nem kérdezték véleményüket – ekkor Ahmed Abu Laban, egy iszlamista nézetei miatt Egyiptomból is, az Egyesült arab Emirátusokból is kiutasított és 1984 óta Dániában élő mérnök megragadta az alkalmat. Felekezete vagy 1000 követőt tudhatott magának Dánia-szerte, ám ő mind a 180.000 dániai muszlim nevében bocsánatkérést követelt nemcsak az újságtól, hanem a miniszterelnöktől is. Komoly felháborodást viszont nem tudott kicsiholni a dán muszlimokból. Ahogyan az egyiptomi Al Fagr című lap sem, amely cenzúrázatlanul újraközölte a karikatúrákat – sem a kormány, sem a vallási vezetők nem szóltak ez szót sem. Közben azonban az egyiptomi nagykövet csatlakozott kilenc másik muszlim ország nagykövetéhez, akik a dán miniszterelnöktől követeltek bocsánatkérést. Ő azonban nem fogadta őket, mondván, ezzel megsértené a sajtószabadságot. A csend akkor kezdett megváltozni, amikor néhány dániai imám az Iszlám Szervezetek Konferenciájának 2005. decemberi találkozóján Dánia elítéléséért lobbizott, a karikatúrák mellett egy Mohamedet állítólag disznófejjel ábrázoló képpel, amelynek sem a karikatúrákhoz, sem Mohamedhez nem volt köze. Két héttel később egy újabb dániai imám-delegáció végighaknizott több közel-keleti és arab országot. 2006. január végén a szaúdik „végre” visszahívta dán nagykövetét és a dán termékek bojkottjára szólított fel. Ezt követően sikerült konfliktust csiholni, és a karikatúrák az újrapublikálással széles körben ismertekké lettek.
Malik blogbejegyzéséből megtudhatjuk azt is, hogy csak a 17. századtól bukkant fel az az elképzelés, hogy Mohamed személyét nem szabad ábrázolni, de sok muszlimnak mindmáig nincsenek problémái azzal, hogy lerajzolva látja a prófétát.

http://kenanmalik.wordpress.com/2012/09/14/here-we-go-again/
Malik angol nyelvű könyve itt vásárolható meg: http://go2.wordpress.com/?id=725X584219&site=kenanmalik.wordpress.com&xs=1&url=http%3A%2F%2Fwww.amazon.co.uk%2FFrom-Fatwa-Jihad-Rushdie-Affair%2Fdp%2F1843548259%2Fref%3Dtmm_pap_title_0&xguid=e0650b98095d94950220a06eea408bac&xcreo=0&sref=http%3A%2F%2Fkenanmalik.wordpress.com%2F2012%2F09%2F14%2Fhere-we-go-again%2F